Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Askercz É.: A Storno család Sopron, Bécsi utcai műterme
mintegy összefoglalásul végül előadják, hogy világi épületeken végzett munkáik mellett számtalan oltár- és táblaképet, rajzokat és illusztrációkat is készítenek. Az alapító Storno Ferenc képzettségéről nem beszélnek, de részletesen leírják a fiúk, Ferenc és Kálmán hol és kinél tanultak. Az alapító sokoldalúságának említésével a fiak tanultságára hivatkozva biztosítják a megrendelőket a munka megbízható minőségéről. A zárószövegben arról szólnak, hogy a nagyobbrészt régiségekkel berendezett műterem, valamint a család rajz- és kartongyűjteménye, szakkönyvei mind-mind segítik a megrendelőt a mintaválasztásban. E zárószöveg igen jellemző egyfajta múlt századi műgyűjtő magatartásra is. Jól tudjuk, hogy a 70-es években különösen az iparművészeti tárgyak gyűjtésében, magukban az iparművészeti múzeumok létrejöttében is igen nagy szerepe volt annak, hogy a régi tárgyakat éppen mintaként, egy-egy stílus és mesterség tanulmányozása céljából gyűjtögették, iparművészeti iskolákban másolták is 24 . A Storno-műterem imigyen kínálja mintának nemcsak saját korábbi alkotásait, hanem műgyűjteményét is. A harmadik szövegváltozat, melyet függelékként közlünk, alig tér el a második fogalmazványtól. Egyetlen ponton viszont sokkal részletezőbb, a munkák felsorolásában. A nagyméretű restaurálási munkák esetében mindig feltüntetik többnyire főpap megrendelőjüket is. Ez nyilván jó* reklámfogás. Egyébként felépítésében, szövegekben is csaknem teljesen azonos a második változattal. E kéziratos tervekhez elkészítették a címlap gótizáló tervének kliséjét is, valamint a műterem belsejét ábrázoló rézkarcot, melyet minden bizonnyal a hátsó borítóra szántak. A gótizáló címlap és a reneszánszos belső maga is példázza a család stílusokban való jártasságát, a szövegben megfogalmazott sokrétű kínálatot. A reklámfüzet szövege tartalmilag nem más, mint annak a tevékenységnek a leírása, amelyet a család a nyolcvanas évekig gyakorolt. Formailag pedig igyekszik iparszerűen működő, hasonló európai, elsősorban német és osztrák műhelyek, vállalkozások tevékenységét ismertető prospektusokhoz kapcsolódni, így újfajta reklámmal igyekszik újabb megrendelőket szerezni. E tervek sajnos nem váltak valóra. A műterem még elkészült, a külső átépítés már nem, mint ahogyan a reklámfüzet kiadására sem került sor. A műterem az előző évek sikereinek koronája, de a várt fellendülést már nem hozta meg. A 80-as évek végének nagy munkái helyiek, a Szent Jakab- és Szent János-templomok kifestésé (1886—87), távolabb már csak kisebb munkákat kapnak. A család valahogy leszálló ágba kerül. Id. Storno Ferenc szeme rohamosan romlik, Storno Kálmán gyógyíthatatlan beteg, ifj. Storno Ferenc pedig nem olyan tehetséges vállalkozó, mint apja volt. A nagy egyházi pártfogók és megrendelők meghalnak, Ipolyi Arnold 1886-ban, Rómer Flóris 1889-ben. És természetesen megváltozik körülöttük a világ. A 90-es években már kimaradnak a nagy magyarországi vállalkozásokból, új, frissebb, nagyobb vállalkozók kapják a munkákat. Bécsi kapcsolataik régen lezárultak. Egy-egy nagyobb templomfestési munka akad még ekkor is, sőt ennél jóval későbben is: 1901-ben az esztergomi Szent Annatemplomé, vagy igen későn a muzslai templomé (1913!), de ezek már nem tartoznak az új ízlésű és haladó szellemű divatos munkák közé. így aztán a Storno-műterem, mely nagyszabású vállalkozásnak indult, már nem funkcionál. Ifj. Storno Ferenc haláláig ott dolgozik ugyan, de egyre félrevonultabban. így történhetett, hogy a műterem ismeretlen maradt. 1906-ban a műtermet korábban bemutató Martinez a Wiener Pressében megjelenteti régi ismertetését még egyszer, de ez már nem 84
