Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Tomka P.: A sztyeppei temetkezési szokások sajátos változata. A hun halotti áldozat
Bujinsk vidéki yerek-ek a foglaló ősöket reprezentálják, Volsk vidékén majd minden családnak volt yerek-]e, több családnak, vagy a falu egy részének magasabb rangú bábuja, amit turi-nak hívnak — vö. köztörök tösf 1 . Amint arra már többen rámutattak, az őskultusz megnyilvánulási formái a türkkori és későbbi sírszobrok és sztélék. Gyakran nem a síron állították fel őket, hanem az áldozati helyen (ezért azok tárgyalásánál is utalni fogok rájuk). Nemcsak kőből, hanem fából is készülhettek — erre következtethetünk az idézett néprajzi adatokból és az áldozati helyek feltárásakor talált cölöphelyekből 38 . Nemcsak a halott bábuját, hanem lovának „mását" is elkészítették olykor, sőt a túlvilágra szánt mellékletek (különösen fegyverek) jelképei is feltűnnek a temetkezési szokásokban. Ebbe a képzetkörbe tartoznak a Han és T'ang kori kínai sírok lovasszobor-mellékletein kívül a tastyk korszak modelljei (köztük íjak, nyilak). 39 . Fa fegyvermodellek kerültek elő a kokeli „hun-szarmata" kurgánokból 40 . A sokat idézett jelizavetopolei ,,tatár" temetkezésen álló lószobron a halott fegyvereit is kifaragták 41 , ez az eljárás jól illeszkedik a temetkezési szokások rendszerébe. Az evenki murda (mongol morin, ló) szó egyik jelentése „vooden figure of a stallion, which in earlier times was laid on a grave" 42 . A goldok papírból vágtak ki állatokat, kutyákat, sőt pénzmásolatokat, melyeket aztán elégettek 43 Erre a szokásra utal az ötnyelvű Wou t'i mongol köriig ösümüi — mandzsu őrén tuibumbi adata: ,,a halott tárgyainak papírból készült képeit megsemmisíteni, elégetni" 44 . Hogy a halotti áldozatot mikor végezték, azt a néprajzi adatok mellett érdekesen illusztrálja a mandzsu nadan szó szótári jelentése (hét, átvitt értelemben a rúdba fűzött áldozati pénzt jelenti, amit 7. vagy a 7x7 = 49. napon a halál után elégettek 45 . A lenyúzott, kitömött lóbőr felállításáról az első leírást — mint közismert — Herodotos adta 46 . Kevésbé ismert szkita ábrázolása 47 . A „részleges lovastemetkezésnek" ez a változata (a lóbőr nem a halott mellé került a sírba, hanem vagy külön gödörben vagy magasabban volt) leletek sorával illusztrálható. Az V. századból: Bajtal-Capkan és Adijuh, Giljac gorodisce 48 , Beljaus (ahol a tulajdonképpeni sírgödör fölött találták a nyúzott ló maradványait) 49 , Pokrovsk 36. kurgán 2. sír (lókoponya és a lábcsontok a sír aknájából kerültek elő) 50 , feltételesen Zdvizenskoe (a jelentés kifejezetten lófejet és lólábakat említ, helyzetük azonban ismeretlen) 51 . A felsorolt esetekben persze nem zárhatjuk ki egyértelműen annak a lehetőségét, hogy a torolt ló bőrét még a temetés során földelték el. Ugyanez érvényes a korai avar kori Kárpát-medencei példákra 52 . Nehéz lenne azonban így értékelni a dél-urali birski temetőben (bahmutinoi kultúra, V—VIII. sz.) a sírok között talált rituális lóvégtag-temetést 53 , a VII—VIII. sz.-i karaj akupovski kultúrában néha a kurgánok földjében megfigyelt lókoponya-temetést 54 . A baskiriai kurgán temetőkben a lócsontokat nem sírgödrökben, hanem a földhalmok alatt, a sírok között találták 55 . A nyúzott lóbőrős áldozatot történeti források is említik, így az örmény Mojses Kalankatvaci a VII. sz. második felében Dagesztánban élő „hunokról" 56 és az arab Ibn Fadlan a X. századi oguzokról 57 . A mongol kor utazóinak leírásai mongol krónikás adatok, mai ethnográfiai és nyelvjárási gyűjtések segítségével nyúzott lóbőrös halotti áldozatként volt rekonstruálható a mongol goyilya jelentése 58 . Piano Carpininél az is kiderült, hogy a mongolok nem a titokban tartott sírnál végezték el a szertartást, hanem máshol, az áldozati állat csontjait pedig a szertartás végén elégették 59 . A mongol terminust átvette a mandzsu nyelv (qoyorholombi), megőrizve a szertartás menetét: „nach dem Tode eines Mannes dessen Reitpferd töten, das Fell abziehen und helmartig aufstellen; während des Leichenzuges den Sattel 41
