Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Tomka P.: A sztyeppei temetkezési szokások sajátos változata. A hun halotti áldozat
A SZTYEPPÉI TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK SAJÁTOS VÁLTOZATA A HUN HALOTTI ÁLDOZAT 1979 májusában Pannonhalma határához tartozó Szélsőhalom K-i lejtőjén a TÖVÁLL szőlőjében alig 80 cm mélyről hun fejedelmi lelet került elő 1 . Szembetűnő a lelet összetétele: lószerszám és fegyverek (1—2. kép). A két aranylemezzel borított pofarudas zabla közül az egyik hiányos. 4 db négykaréjos, szíjkereszteződést fedő aranylemezből készült veret (az egyik közülük is hiányos), téglalapalakú aranylemez szíj veretek (az ép és töredékes darabokból legalább 16 db következtethető ki) alapján két garnitúrával számolhatunk. A lószerszámokhoz tartozott az a pikkelymintás aranylemeztöredék, amelyet — féltételesen — nyeregszárny díszének tarthatunk. Kard is kettő volt a leletben, közülük az egyiket aranyrekeszes, almandinberakásos keresztvas, arany markolat-, illetve hüvely veretek díszítették. Önmagában is párját ritkító az íj arany szereléke: a markolat és a két íj vég arany lemezborítása. Akár a lovasfelszereléshez, akár a fegyverzethez tartozhatott az az aranyszalag, amelyet — ugyancsak feltételesen — korbácsnyél borításának tartunk. A tárgyak datálása a Pannónia I. tartományban 433—454 között tartó hun uralom idejére bizonyosra vehető 2 . Mivel sem a tárgyak találásakor, sem a hitelesítő ásatás során nem bukkantunk csontvázra utaló maradványokra, hamvasztott csontokra vagy égésnyomokra, a közvetlenül sírhoz való tartozást kizárhatjuk. Valószínűtlen kincslelet feltételezése is. Bár a lelet tárgyai nem voltak épek az előkerüléskor, a sérülések, hiányok nem a kincsleletekre jellemző feldarabolás eredményei. Az előkerült aranylemezek önmagukban nem képviselnek nagy értéket, a papírvékony fóliák összsúlya, kiegészítve is, alig éri el az 50 grammot; kincsleletben az egykorú súlyos öntött csatokat és aranypénzt várnánk. A sérülések és hiányok alapján valószínű, hogy a sekély gödörbe, egymásra lehelyezett tárgyak tetejére a nyereg és a hosszabb zablarúdhoz tartozó szerszámzat került, ezeket korábbi földmunkák (szőlőaláforgatás) során bolygathatták meg. A kardok hiányzó vagy töredékes szerelékei a legutolsó bolygatás: a lelet megtalálását eredményező gödörásás során is elpusztulhattak, sőt még az sem zárható ki, hogy a hiányokra más, az egész lelet jellegével összhangban lévő magyarázat található 3 . Felvethető lenne, hogy az együttes egészében képviselt elrejteni való értéket (invesztitúra-jelvények: aranyos íj, díszkard, korbács, lószerszám), nehézséget jelent ebben az esetben az egyszerű kard jelenléte. Áttekintve a hasonló leletek egész sorát és az eurázsiai puszták népeinek temetkezési szokásait, egészen más következtetésre jutunk. Feltűnő mindenekelőtt, hogy a Kárpát-medence hun kori vezérleletei hasonló összetételűek voltak és hasonló körülmények között kerültek elő. A szeged-nagyszéksósi nagy leletet szőlőben találták; a hitelesítő ásatás további tárgyakat 80 cm mélységig, egy csomóban, csontváz vagy temetkezés minden nyoma nélkül tárt fel 4 . A lelethez a fegyvereken (pon-
