Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)

Szabó P.: Zunftsiegel

JEGYZETEK 1. Komorovitz L. fi, A magyar szfragisztika múltja (Szentpétery emlékkönyv, Bp. 1938. 251—311. o.) 2 Szádeczky L., Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon (Budapest, 1913.) A 374—375. oldalon közli a „céhpecsétekről szóló közlemények" listáját. 3 Rómer E, Régi pecséteinkről s különösen Drugeth János 1332-iki pecsétéről. (Századok, 1875. jan., 54—59. o.). Fejérpataki L., Sphragistika és sphragistikánk (Archaeológiai Értesítő, 1880. 203—211. o.) 4 Aldásy A., Címertan (A magyar történettudomány kézikönyve II/6. ). Donászy E, A magyar heraldika múltja, jelene és jövő feladatai (Szentpétery emlékkönyv, Bp. 1938. 130—141. o.) A két munka tartalmazza a címertani irodalom legjelentősebb anyagát. 5 Tompos E., Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre (A Soproni Szemle Kiadványai, 146. sz., Röttig-Romwalter Ny. Rt. Sopron). Ud, Címeres céhemlékek a soproni múzeumokban (Arrabona, 10/1968. 107-121. ol). 6 Nagybákay P., A céhek tárgyi emlékei, mint történeti forrásanyag, a céhjelvények nemzetközi összefüggései (73. o.). Kaplinski, K., Tallini céhjelvények — Források az Észt városok kézművesipari kapcsolatainak kutatásához (98. o.) (VEAB Értesítő, II. — A Ül. Nemzetközi Kézművesipartörténeti Konferencia, Veszprém 1978. nov. 22—24-i anyagából. Veszprém, 1979.) 7 Nagybákay P., sorozata a veszprémi, ill. Veszprém megyei céhemlékekről a Veszprém megyei Múzeumi Szervezet közleményeiben. [1. sz., a céhpecsétekről (1963), 2. sz., a behívótáblákról (1964), 4. sz., a céhkorsókról (1965), 5. sz., a céhládákról (1966)]. Bodó S., cikkei a Herman Ottó Múzeum évkönyveiben (VU.) 1968. sz. : a Behívótáblákról, IX/1970. sz., a pecsétnyomókról. Csiffáry G, Egri céhemlékek (Studia Agriensis 1., Eger, 1982.). P. Szalay E., sorozata a debreceni Déri Múzeum évkönyveiben: a céhbehívótáblák (LVm.) 1977-1978., a céhládák (LX.) 1979-1981., a zöldmázas céhremekek (LXII.) 1981-1983., a céhedények (LXI.) 1980-1982. 8 Nagybakói P., Magyarországi céhbehívótáblák (Corvina, Bp. 1981.) 9 Itt jegyezzük meg, hogy pecsétleírásainkban mindig a gyűjtemény pecsétnyomóiról szólunk. [Ezért is használjuk esetenként a TYPARIUM (= pecsétnyomó) szakkifejezést.] Lenyomatokkal csak abban az esetben folalkozunk, ha azok typáriuma nincs birtokunkban, vagy további információt nyújt a tárgyi emlékanyaghoz. Ennek megfelelően fényképillusztrációinkon is az eredeti tárgy negatív vésetét közöljük, amelyek olvasatát a függelékben adjuk. A heraldikai leírások nézőpontját olymódon követjük, hogy a pecsétlőlap képének természetes irányát mutatjuk be, így megfelelve a képzelt lenyomat eredeti címertani leírásának sorrendjével (a pajzstartó felőli nézetben). Ilymódon egyszerre teszünk eleget az eredeti tárgy természetes helyzetéből következő, valamint a pecsét- és címerleírás szabályainak. A gyűjtemény származási adatait lásd Arrabona 21/1979. Szabó P., A céhládák. 10 Rómer E, A hazai ötvös céhek szabályai (Századok, 1877. 795—815. o.). Szávay Gy, Győr (Győr, 1986.) c. monográfiájában az ötvöscéh 1603-as szabályzatának teljes szövege (229—232. o.) 11 Szádeczky L., i. m. magyarázata II. kötet (57. o., 1. sz. jegyzet) 12 Rómer E, Pecséttani rejtély! (Archaeológiai Értesítő, 1870. III. évf. 77—80. o.). Mivel a cikk nem közli a pecsétrajzokat, Rómer leírását idézzük: ,,A pesti M. Nemz. Múzeumban három nyolczszegü réz pecsétlap létezik, melyek átmérője 4,3 cm. Maga a pecsét kidomborodó s concentrikus vonalakból képzett, 3,2 cm átmérőjű szegéllyel bír, melyet 0,2 cm széles, két végén felgöngyölt szalag körít. Felirata ez: + DISSIMILIVM IN FIDA SOCIETAS + A címerpajzs többszörös karélyú. Az oroszlán szemközt áll, kioltott nyelvvel s hátsó lábai között kunkorodó bozontos farokkal. Kidomboruló mellét kondor sörény díszíti. Jobb karmában hosszú farkú állatot tart: juhot vagy vadászebet? — nem tudni; fölemelt bal karma nyulat. A címersisakból jobb fordult oroszlán nyúlik ki, felemelt karmokkal. A sisak levélszerűen vágott szalagjai majdnem az egész mezőt betöltik s alig hagynak tért, hogy a bal karom előtt G, a fark között s mögött pedig P és P betűk helyet foglaljanak. Ez alatt ez évszám: 1695." 13 A győri ötvöscéh iratanyagát Jankó L. dolgozta fel a Győri Szemle hasábjain (VII. évf. 1936. 98—106. o. — Győri ötvösök a XVI—XIX. században), ahol a Rómer Flóris Múzeum tulajdonában lévő forrásaira hivatkozik. Ez az iratanyag azonban a bencés gyűjteményből elveszett. 14 Győri Közlöny 1878/40. szám, Méry E., A győr városi és megyei céhpecsétek köriratai. 15 Rómer E, A hazai ötvöscéhek szabályai c. i. m. 16 Lásd Függ. 38., 54.11.145. ltsz. tárgyat! Figyelemre méltó, hogy a pecsétlőanyag két darabja (a győri posztóslegények C.62.23.1. ltsz. és I. S. gomkötőmester C.63.24.1. ltsz. typáriuma) König Frigyes rézöntő ajándékaként került a gyűjteménybe. (Lásd Függ. 28. és 73. beszerzési adatait!) 17 Horváth L, Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei 1381—1876. (Pest megyei levéltári füzetek 4., Pest megyei Levéltár, 1982. 18 Aldásy A., A pecsétek (Az iparművészet könyve — Athenaeum Kiad., Budapest, 1902.

1. kötet, 309—351. o.) 19 Szentpétery Imre, Magyar oklevéltan (A magyarországi középkori okleveles gyakorlat ismertetése — A magyar történettudomány kézikönyve II/3. 13—17. o.) 20 A kiváltságlevél eredeti példánya a XJM. céharchívumában 53.11.10. ltsz.-on 21 A győri molnárok 1744. évi szabályzatában a 27. artikulus GySmL: 1. Contuberniorum Articuli Cehales (továbbiakban: C. Art. Ceh.) 31/9. 181