Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
sere szorítkozó pecsétszöveg félkörben helyezkedik el, alatta körbe foglalt három vetélős takácsjelvény. A kör alakú pajzsot oroszlánok tartják, fölül leveles korona díszíti. Az évszám a címertartók talpvonalátjelző sávba került, melyet alul még egy vonalkázott körszelet határol. A szentmártoni takácsok céhének működéséről nincs adatunk, a megyében elterjedt vidéki mesterhálózat alapján feltételezhetnénk, hogy csak a filiális mesterek önkéntes pecsétkészítéséről lehet szó. Ennek ellentmond viszont az a tény, hogy a szentmártoni céh bizony ságleveleket adott ki. 21a. A győri posztóslegények pecsétnyomója (Függ. 28., 40. kép) sárgarézből készült. Nyele a nyomólapra átmérő irányában helyezett lapos, karélyosan kivágott, csúcsban végződő átfúrt tagozat. A nyomólap levélkoszorús és gyöngykerettel határolt körirata német nyelvű. A ,,TVCHKNAPPEN" megjelölést a szótári fordítás szerint a legénytársaságra értelmeztük. A címer a belső pecsétmezőbe került. Oroszlánok tartják a koronás pajzsot, amelyen a posztósjelvényt a keresztbe tett íjfák és ezek szögleteibe helyezett bolyhosító szerszámok képezik. Az 1719-ben vésett legénytársasági pecsétnyomó szerepét nem ismerjük. A győri mestereknek csupán 1747-ből származó szabályzatáról tudunk 112 . Részben a korábbi keletkezésű legénytársasági bélyegző, részben a sokat emlegetett kalendás legényegylet a posztókészítő szakma korábbi megjelenésére enged következtetni. 21b. A győrszigeti posztókészítő pecsétnyomója (Függ. 32., 41. kép) kovácsoltvas nyélre szerelt sárgaréz nyomólap. A nyél vágott élű hasáb, alsó harmadában gyűrűzéssel elfűzött profillal. A nyomólap levélkoszorús kerete alatt német nyelvű körirat fut. A címerkép ovális pajzsra, kartusra került, melyet oroszlános címertartók fognak közre. A címerábra alul keresztbe tett íjfákból, kétoldalt a posztószövet bolyhosítását szolgáló ún. bogáncskeresztek (takácsmácsonyából készített horgas-szálkás eszközök) rajzából áll, középen a posztónyíró olló kiemelt képét vésték 113 . Az évszám — 1741 — az ovális kartuspajzs fölött kapott helyet. A szigetiek typáriuma ezek szerint ugyancsak megelőzte az ismert, 1745-ben kelt kiváltságlevelük kibocsátását 114 . 31a. A győri magyar szabók pecsétnyomója (Függ. 1., 42. kép) a gyűjtemény legrégibb darabja, a XVI. századi céhalakulások első tárgyi emléke. A szervezetten működő magyar mesterek 1567-ben vésették — egy évvel a káptalan által kiállított működési szabályzatuk előtt. A kovácsoltvas nyél ívesen homoruló oldallapokkal formált, vágott éllel, végén csapozással készült. Az ezüst nyomólapon levélkoszorús keret alatt latin nyelvű körirat nevezi meg a mesterek szervezetét. A kör alakú pecsétmezőben kerektalpú pajzsra helyezték a mesterség címerét, a felálló hegyű, nyitott szárú ollót. A szerszám mellett hold és csillag látható. A pajzsfő három pólyája a város későbbi címerképében visszatérő folyókat jelképezheti. A győri szabók itt bemutatott bélyegzője a céh fennállása alatt végig használatban maradt, amint azt egy 1828-ban kiállított bizonyságlevél is tanúsítja, melyen az 1567-es typárium papírfelzetes lenyomata szerepel. Ugyanezen a bizonyítványon B. Kiss Lőrinc főcéhmester pecsétje is látható, amely nem más, mint a céhpecsét címere levélkoszorúval övezve, a hagyománytisztelet szép példájaként 115 . Ez az ajánlólevél azért is érdekes, mert rajta, a kereten kívül megtalálható a szigeti céh elöljáróinak igazolása és 1808-as, helynév nélkül készült pecsétje is. 3/b. A győri német szabómesterek pecsétnyomója (Függ. 22., 43. kép) meglepően kisméretű és igénytelen vésetű. Csorbult, hasáb alakú nyelén elhelyezett vékony nyomólapja az ütésektől kidomborodott, eltorzult. A kis nyomólapon levélkoszorús szegélydísz alatt német nyelvű körirat van, 1696-os évszámmal. A kör alakú belső mezőben nyitott olló, 152
