Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
szegletes, alul csúcsosodó pajzsmezőben kar, markában tőr simítóval. Évszáma nincs 68 ." Ez a lenyomat egy 1676-os iraton szerepelt, ismerjük a pecsétet egy 1626-ban kelt iratról is, amely a vargalegények béréről — több város által — kötött megállapodást tartalmazza 69 . E lenyomaton kivehető, hogy a kar nem simítót, hanem egy hosszúnyelű, bárdszerű vágószerszámot, ún. bicskiát tart. Mellette egy tipikus cipészszerszám, az ár képét véljük felfedezni. A fent ismertetett pecsét feltehetően az 1607-ben szabadalmat kapott céh használatában volt typárium lenyomata. Mivel az 1607-es dátum csupán a céhszabályok megújításának időpontja, a magyar vargák céhszerű működését is korábbinak tarthatjuk 70 . A győrszigeti német cipészek pecsétlője 1877-ben a bencés gyűjteménybe került, de onnan ismeretlen körülmények között elveszett. A pecsétlenyomat alapján megállapítható címerrajz a legeredetibb cipészcímert, a nyíllal átlőtt horgasorrú koronás sarut idézi fel, bár 1748-ban készült 71 . 31c. A kőszegi vargák pecsétnyomója (Függ. 8., 22. kép) bronzból készült. Vaskos, hengeres nyomólapjára átmérője irányában lapos, ívelten fogyasztott nyéltoldatot forrasztottak. Ez a nyélmegoldás egyéb korabeli pecsétlőknél a fanyélbeerősítést szolgálta. A kőszegi vargák dúcának nyelén a kalapálás nyomai szerint e példányt nem csapolták fanyélbe. A nyomólap vésése míves ötvösmunka. A vonalkeretek bemélyedő árkából kimagasló gyűrűn latin nyelvű körirat olvasható. A belső mezőt széprajzú, tekercsdíszes reneszánsz pajzs tölti ki. A mesterség jelvényeinek elhelyezése már nem címerszerű. Középen az alabárdszerű bicskia, alatta két saru, balra hosszú tüskéjű ár, jobbra görbe pengéjű tímárkés kapott helyet. Az 1613-as vésetű pecsétlő a céh 1612-ben kapott működési szabályzatához kapcsolható 72 . 41a. A győri csizmadiák pecsétnyomója (Függ. 17., 23. kép) vágott élű négyzetes hasáb alakú, vasnyélre és talpra forrasztott bronz nyomólappal készült. A levélkoszorús, gyöngykeretes körirat magyar nyelvű, nem jelöli meg a céh helyét. A mezőben elhelyezett karélyos pajzsfővel és talppal rajzolt címerpajzsban naturalisztikus virágtövek közt az új szervezésű mesterség első remekét — , ,papucs kapcástól" — és legjellegzetesebb univerzális szerszámát, a mustát ábrázolták. A pajzs fölött kapott helyet az évszám: 1667. Ez a dátum nem áll kapcsolatban a céh nevezetes eseményeivel, hiszen első szabályzatunk 1604-ből 73 , a következő — a pecsétkészítést követő — 1675-ből ismert 74 . A csizmakészítő szakma a XVII. század első éveiben vált ki a lábbelikészítő mesterségből és szervezte önálló céhét. A győri mesterek elsősorban a finomabb bőrféleségek — szattyán, kordován, karmazsin — feldolgozására és újabb divatú lábbelik készítésére specializálódtak. Az 1602 óta tevékenykedő győri mesterek a pozsonyiak szabályzata alapján szerkesztették meg céhlevelüket, miként a közel azonos időben szerveződő soproniak, csepregiek 75 . Az első szabályzat remekelőírásaiban is szereplő lábbelit vésették címerükre. Ennek a sajátos, rövidszárú, a kapcaszár miatt sarura emlékeztető papucsnak eredeti példányát őrzi gyűjteményünk, a készítő nevével és évszámmal ellátva 76 . A kapcás papucs felfedezhető a korabeli ábrázolásokon is 77 . Radvánszky analógiái segítségével sikerült azonosítani a korabeli lábbelik ma már nehezen megfejthető sokféleségében 78 . Az 1667-es pecsétlőhöz kísértetiesen hasonló lenyomatot találtunk a céh által a vargák számára írt bizonyítványon. Ennek csupán néhány apró részlete, mérete és évszáma tér el a céh birtokunkban lévő pecsétlőjétől. Különös, hogy ezt az 1781-es évszámmal vésett pecsétet nyomták 1829-ben Molnár János vándorkönyvének igazolására 79 . Ugyanakkor mind a régebbi, mind a későbbi (1798-as) pecsétlő is használatban maradt. 146
