Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – II. A pecsétnyomók
jűek a pecsétkészítéssel, így alapvető adatai azoknak. A pecsétlők datálása a latin köriratúak esetében hiánytalan, a magyar nyelvűek pedig négy példány kivételével szintén évszámosak. Nagyobb évszámhiány a német céhek anyagában található, 29-ből 10 készítési éve jelöletlen. Az általában jellemző pecsétkészítési szokások és datálási tendenciák, valamint egyéb adatok (mesternév) és stilisztikai sajátosságaik szerint ezek az évszám nélküli darabok is többnyire a céhalapítás, illetve céhlevél-kibocsátás idejével azonosítható korúak 28 . b/A nyomólapok ábrázolásai A címerformákkal kapcsolatban sajátos probléma, hogy a klasszikus heraldika értelmezése szerint céhjelvényeinknek csak nagyon szűk köre tekinthető címernek. A jelenkori, liberálisabb címertani irányzat azonban befogadja a különféle mesterségek hagyományosan kialakult emblémáit, mint a polgári, testületi címerek egy válfaját 29 . Dolgozatunkban ebben az értelemben használjuk a címer megjelölést. A céhcímerek valóban nélkülözik a nemesi címerhasználatra jellemző alapvető kritériumokat (pajzsalakba foglalt címerkép, fejedelmi adományozás), azonban a magyar heraldikai gyakorlatban amúgy sem jellemző a nyugat-európai precíz szerkesztési és használati szabályok betartása. A nemesi címerek jelképrendszere is kevés valóban eredeti mesteralakot használ, ábrázolásmódjának naturalisztikus jellege pedig egészen antiheraldikussá teszi őket 30 . A kézműves céhek világos, közérthető szakmai szimbólumai gyakran színvonalasabb címerszerkesztésre adnak lehetőséget. Ugyanakkor éppen nyugat-európai hagyományokon, kideríthető fejedelmi címeradományozáson alapul egy-egy nemzetközileg elterjedt igényes céhcímer 31 . Valójában tehát egy sajátos polgári címerrendszert ismerhetünk meg a pecsétlapok ábrázolásaiból, amelyek a nemesi heraldika talaján ugyan, végül önálló, egyezményes jelképanyagot alakítottak ki szakmai szervezeteik megjelölésére. A győri múzeum pecsétnyomóin látható címerrajzok pajzsformái elég változatosak, időbeni megjelenésük és használati idejük nehezen körülhatárolható. A legrégibb típusként kezelhető kerektalpú pajzs ugyan legősibb pecsétnyomónkon — a győri szabómesterek 1567-es dúcán — jelentkezik először, de a XVII. századi példányokon kívül még a XVIII. század elején is találkozunk vele a győri ácsok pecsétlőin. E pajzsok mindegyikén heraldikai szerkesztettséggel szerepelnek a mesterség jellegzetes szerszámai. A szabókén a pajzsfőben még vágással osztott pólyák — heroldalakok — is szerepelnek. A kötélverők nemzetközileg használatos stilizált szerszámábrázolása is nagyon címerszerű 1670-es typáriumukon. Ugyancsak heraldikus megfogalmazású a győri molnárok összetett címere, amely két kerek talpú pajzsból áll, és a mesterségjelvény mellett a városcímer legrégibb ismert ábrázolását is tartalmazza 32 . A megyei mészároscéh ökörfejes szimbóluma szintén kerektalpú pajzsban kapott helyet, új elemként a pajzs fölé helyezett ötágú rangkorona szerepel. Hasonló szerkesztésű a győri kádárok kis pecsétnyomójának címere is, 1765-ből. A karélyos szélű, rollwerkes reneszánsz pajzsok szintén szerepelnek címerrajzainkban. Anyagunkban legkorábbi a kőszegi vargák 1613-as pecsétlője ilyen megoldással. A pozsonyi fürdősök és seborvosok typáriuma hasonló reneszánsz pajzson hordja címerét, amely heraldikai tökéletessége uralkodói címeradományozást sejtet. A reneszánsz divatirányzat másik változatában már feloldódik a pajzsforma a kerek, vagy ovális pecsétmező sodrott, csigavonalas díszítésű kereteiben. Ezek a rollwerkes kartusok a legkorábbi példányainkon is fellelhetők, párhuzamosan a klasszikus pajzsformákkal. így a győri mészárosok XVI. századi dúcán és a XVII. század elejéről származó „mechanikus" és kovács céhek pecsétlőin. 138
