Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
ban ekkor sem változott, a jelölés módja a tanács által kialakított és a földesúr által szentesített formában rögződött, a község beleszólási jogának mellőzésével. Az ügy hátterében talán a város vezetését kezében tartó gazdag Dallos-Kéthelyi-Kalmár Csatt és Torkos rokonsággal szembeni fellépés szándékát, a városvezetés demokratizmusának szélesítésére irányuló törekvést sejthetünk. Annál is inkább, mert a konfliktust megelőzően fordult elő első alkalommal, hogy a városbírót 3 évig tisztében marasztották. Bonyolultabb és mélyebb problémákat vetett fel a káptalani megerősítés kérdése, ami a polgárság elemi jogait sértette, és elvben lehetővé tette a földesúr számára bárki megválasztásának megakadályozását. A konkrét esetek alapján alapvetően két tényező köré csoportosíthatók a választási eredmények megsemmisítésének indokai. Az egyik a bíró felekezeti hovatartozásának, azaz protestáns mivoltának kérdése, a másik a káptalan utasításaival való szembeszegülés, a város jogainak következetes védelme, a földesúri szolgáltatások megtagadása. Ez utóbbit a szabad királyi városi jogokért vívott küzdelem nyitányának is tekinthetjük. A protestáns bíró választásának különös társadalmi nyomatékot adott, hogy a XVII. század folyamán Győr lakosságának számottevő része a lutheri, illetve kálvini tanok követőjének vallotta magát 38 . 1628 áprilisában Szombath Szabó András választásának jóváhagyását tagadták meg evangélikus vallása miatt, noha három évvel korábban Szombath már volt főbíró. Helyére Benkovith Takács István került, aki utána a legtöbb szavazatot kapta. Ez alkalomból a káptalan leszögezte, hogy polgári köztisztség viselésére csak katolikusok választhatók, ezért a szenátorok óvakodjanak a más vallásúak jelölésétől, a polgárság pedig ezek megválasztásától 39 . 1639-ben egy vizsgálat során több tanú ugyancsak azt vallotta, hogy ha a káptalan nem akart protestánst elfogadni városbírónak, akkor a katolikus polgárokkal egyetértésben a második helyen végzett katolikus jelölt kapott bizalmat 40 . Torkos István megválasztását ugyancsak evangélikus vallása miatt támadták meg a század közepén (az évet nem ismerjük pontosan), de a források szerint ekkor Torkos „kedvet keresett" (azaz megegyezésre jutott a káptalannal), s így végül megerősítették 41 . Nem ismerjük a körülményeket, de tény, hogy 1649-ben Szombath Szabó Andrást ismét ellenvetés nélkül fogadták el a város első emberének. Miként 1678-ban a királyi paranccsal eltávolított Szőnyi Márton helyett ugyancsak elfogadták az abszolút szótöbbséggel megválasztott Nemes Györgyöt, igaz azzal a feltétellel, hogy a kormányszervek nem emelnek kifogást protestáns mivolta miatt. Úgy tűnik ezt nem sikerült elérni, mert 1679-ben királyi parancs tiltotta meg a protestánsok megválasztását. Ezek az esetek azt jelzik, hogy a protestáns vallás ugyan jelentős akadálya volt a megerősítésnek, de nem jelentett feltétlenül kizáró okot 42 . Ismeretlen okból mellőzték 1626-ban Nagy Szabó János megválasztását (egy vallomás szerint illetlen beszéde miatt) és Egry Márton megerősítését feltehetően 1627-ben. Míg azonban Nagy Szabó helyére Szeghy Mihály került, Egry Mártont néhány nap múltán elfogadták és helybenhagyták 43 . A káptalannal való szembenállás 1639 nyarán robbantott ki először nyílt összetűzést. A harmadik alkalommal megválasztott Segesdy Istvánt a földesúr nem fogadta el bírónak, mire a polgárok Eszterházy Miklós nádorhoz fordultak panaszukkal. A nádor megkeresésére a pozsonyi káptalan 1639 júniusában 29 győri és környékbeli végvári katonát, nemest és jobbágyot kérdezett ki a választási szabályokra vonatkozóan. Valamennyien azt vallották, hogy a város négy jelölt közül szabadon választhatott 44 . A nádor meghallgatta a város és a káptalan képviselőit, majd a város-tanácsát engedelmességre, új választás tartására intette. Ezen Segesdy kivételével bárkit jelölhettek volna. 1939. július 31-én kelt a nádori leirat, 108
