Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)
Gecsényi L.: Városi önkormányzat Győrött a XVII. században
elhaltak házait átadni a földesúrnak, végrendeleteit a káptalanban fel vallani, a városbíró választását a káptalannal jóváhagyatni és a káptalani úriszéket fellebbezési fórumként elismerni. A bíráknak az új polgárok felvételét a káptalannal kellett jóváhagyatni, s ott kellett számot adni a város pénzügyeiről is. Súlyos és terhes kötelezettségek voltak ezek, annál is inkább, mert a káptalan a kiváltságlevelekben rögzített jogok gyakorlati érvényesítését is megkísérelte időről-időre megakadályozni. A város és a káptalan küzdelmében a XVII. században ezek a kérdések foglalták el a központi helyet, mígnem a XVIII. században a város győzelmével ért véget a harc. Ha mindehhez hozzászámítjuk a végvár-városban állomásozó katonaság beavatkozásait a város életébe: mint a telekkönyv kezelésének kisajátítását és ezen keresztül a telkek, házak adásvételének ellenőrzését, a különböző tűzrendészeti, építés- és vásárrendészeti intézkedéseket, a német soltész és a magyar seregbíró igazságszolgáltatási működését, akkor láthatjuk, hogy az önkormányzatnak milyen nehézségekkel kellett megküzdenie. Témánk kereteit meghaladja, hogy a káptalannal és a főkapitánysággal lezajlott összecsapásokat sorra vegyük, csupán ott térünk ki ezekre, ahol magát a városigazgatást érintik. Győr polgárainak közössége az 1600-tól ismert gyakorlat szerint évente Szent György napján (április 24-én) választotta meg főbíráját és a mellérendelt esküdtpolgárokat, számszerint 12 főt. A választást szabályozó statútumok nem maradtak fenn; így annak lefolyása, egyes részeitkérdései, a felmerülő problémák csak a töredékes feljegyzésekből rekonstruálhatók 27 . Április 24-én a város polgárainak gyűlése („generalis congregatio civium Civitatis") az előző ciklusbeli tanács által állított három vagy négy jelöltre szavazhatott, akik közül a legtöbb szavazatot kapott személy nyerte el a bíróságot, ha tisztében a káptalan is megerősítette. A 1678-as (149) és az 1688-as választásokon leadott szavazatok száma (159) azt sejteti, hogy a közgyűlésen elvben minden polgárjoggal rendelkező személy részt vehetett, hiszen a telekkönyvek adatai szerint a polgárok száma a XVII. század folyamán nem haladta meg a 250—300 főt 28 . A választás a városházán történt, ahol jelen voltak a káptalan képviselői is. A választás tényét rögzítő rövid feljegyzések szerint a főbírót általában szótöbbséggel emelték a bírói székbe. Olyan alkalmakkor, amikor az előző bírót marasztották a tisztségében, előfordulhatott a szokásos jelölési eljárás mellőzése és a közfelkiáltással történő újraválasztás. Ezekben az esetekben a káptalannak történő „bemutatás" helyett egy esküdttel és a jegyzővel „beüzentek" a nagyprépostnak, azaz értesítették őt a bíró visszatartásáról. Az új bíró, ha a káptalani jóváhagyás nem késett, megválasztása napján valamely tekintélyes polgártársa kezébe letette az esküt. Feltehetően azokban az esetekben, amikor a káptalani döntés váratott magára, az eskütétel későbbi időpontban történt. Az 1624-ből ismert esküszöveg szerint a bíró engedelmességet fogadott istennek, a királynak és földesurának, illetve fogadalmat tett a város javainak előmozdítására, privilégiumainak megőrzésére és a törvénykezésben való pártatlan eljárásra 29 . Az 1680—1690 között vezetett feljegyzések szerint viszont az eredeti esküszövegből törölték az „annak utána termezet zerint való földesuraimnak" szavakat és helyükbe „a városhoz minden dologban hü és igaz leszek" szavakat írták 30 . A választás után adták át a főbírónak hatalma jelképeit: a bírói pálcát (baculum) és a város pecsétnyomóját. Két választás között öt főbíró halt meg, hivatalukat négy esetben helyettes bírák vitték tovább. 1683. szeptember 23-án az elhunyt Szőnyi Márton helyére — „aki a városban forgott idegen nemzetek által okozott gondok éjjel-nappali viselésében érdemes tevékenységet fejtett ki" — viszont nem a helyettes bírót, hanem Buzgó György szolgabírót, helyettes 105
