Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Honvári J.: Győr város szociálpolitikai tevékenysége. A város ínségenyhítés szervezeti kereteinek kialakulása (1929–1931)

következtében — létrehozták a város szociálpolitikai ügyosztályát a szociális feszültségek enyhítésére.

29 Ez az ügyosztály volt hivatott — a különféle jótékony célú egyesületek és az egyházak karitatív munkája mellett — a szociális problémák „megoldására". Azt, hogy a szociálpolitikai intézmények a válság által okozta súlyos helyzetre nem voltak felkészülve, az egykori források is nyíltan elismerik. „Senki sem volt elkészülve arra — olvashatjuk a Győri Hírlap egyik vezércikkében —, hogy a munkanélküliek annyian nőnek ki az időből, amennyit jótékony intézményeinknek, a régi jóléthez szokott keretei közmegelégedésre ellátni nem tudnak."

30 Egy dolgot persze a város valamennyi politikai irányzata, pártja és csoportosulása világosan felismert, nevezetesen azt, hogy a válság hallatlan módon kiélezte a társadalmi feszültséget. „Minden munkátlan, éhező ember olyan, mint egy elégedetlenséggel megtöltött bomba."

31 A rendőrség egyik újévi nyilatkozata is azt emeli ki, hogy „a keresetnélküli tömegek fogékonyabbak az izgatásra".

32 — A polgári sajtó valamennyi ilyen témájú cikkéből a vagyonosok félelme árad, mert hiszen „államhatalom és társadalmi rend egyformán fenyegetve van ott, hol a nyomor lesz úrrá" és a magára hagyott, legyengült, éhségtől elerőtlenedett és rongyokba járó szegény „elveszti józanságát, elveszti egész emberi mivoltát".

33 A jobboldali katolikus klérus és a keresztényszocialista mozgalom szócsöve, a Dunántúli Hírlap a szélsőséges (értsd baloldali) mozgalmak szervezkedésének talaját a nyomor fokozódásában látta. „Mindenki tudja, hogy Moszkva elsősorban a nyomor vámszedője!" „Az egész marxizmus (sic!) az elnyomorodás elméletére épül fel, s ezen az alapon szedte áldozatait."

34 S mi a megoldás? „Világos, hogy aki Moszkva és a kommunizmus ellen akar komolyan küzdeni, annak legelső teendője a nyomor megszüntetésében közreműködni. Jól lakott gyomorral, megelégedett szívvel és lélekkel nem lehet forradalmat csinálni."

35 Közi-Horváth József, a győri keresztényszocialisták vezére pedig egyenesen azt állította, hogy „ha munkához, kenyérhez jutna a nép, Magyarországon nem lenne talaja a felforgató (értsd: marxista — H. J.) eszméknek".

36 A szociálpolitika elméletével foglalkozó néhány írás a szociálpolitika feladatai közül azt emeli ki, hogy ez a tevékenység enyhítse „a kiélesedő társadalmi és gazdasági ellentéteket".

37 Azzal azonban minden „teoretikus" egyetértett, hogy a szociálpolitika nem teremthet társadalmi egyenlőséget. A szegénység és a vagyon közötti aránytalanság — hangsúlyozta Turóczy Zoltán, a Széchenyi Társaság által rendezett Szociális Hét egyik előadásán — „isteni adottság". „A szociális munkának lényege és célja nem az isteni gondviselés reparációja."

38 Vagyis a szociális feladatok megoldása nem követeli meg a fennálló rend alapjainak megváltoztatását, hiszen a kapitalizmus „gazdasági 29 Lengyel A., A törvényhatósági város igazgatása... Levéltári Közlemények, 35. évf. 2. sz. 234—235. o. 30 GYH 1932. okt. 9. 1. o. 31 GYH 1932. okt. 2. 1. o. 32 GYH 1931. jan. 1. 5. o. 33 DH 1929. márc. 2. 1. o. 34 DH 1929. júl. 27. v.-cikk. 35 Uo. 36 DH 1932. aug. 7. vezércikk. 37 GYH 1933. márc. 25. 9. o. 38 GYH 1933. okt. 8. 6. o. 253