Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Lengyel A.: A Bach-kori Győr nevelésügye az önkényuralmi rendelkezések tükrében

kolai ifjúság tartózkodjék a pajkos kacérságoktól, kalap- és ruhaviseletének tüntetésszerű használatától". A város községtanácsa nem térhetett ki az elől, hogy a megismétlődő beadványok és panaszkérelmek alapján, napirendjére vegye a győri akadémia viszszaállításának ügyét.

17 Az akciónak persze nem volt eredménye, de a kérdés újbóli felvetése, sőt a városi plénum előtt történt megvitatása arra figyelmeztette az illetékes hatósági szerveket, hogy továbbra is a legnagyobb éberséggel kell figyelniük a megyeszékhelyen folyó eseményeket. A kiadott rendeletek végrehajtásában, illetve a bennük foglalt utasítások maradéktalan érvényre juttatásában — szükség esetén — a rendészeti szervek is segítséget nyújtottak, sőt a megyehatóság a katonai karhatalom igénybevételét is kérhette, miként erre Győr falai között is néhány alkalommal sor került. Az államapparátusnak ilyen keretek között való működtetését azonban Bach Sándor belügyminiszter nem tartotta eléggé hatékonynak, hogy általa a magyar érzelmű lakosság mentalitását átformálja s a sok helyütt tapasztalható passzív ellenállását megtörje. Miközben egyre növekvő számban jöttek idegen hivatalnokok az országba, külön bizottság dolgozta ki — a császári „alapelveknek" megfelelően -* az új közigazgatási rendszer plánumát.

18 1853. május 1-től már a kerületi főispánságok helyébe szervezett helytartósági osztályok kezdték meg működésüket (Győr megye és város a soproni alá tartozott), s ezzel az ország területi egységének megbontására irányuló, úgynevezett „definitivum" időszaka következett, amely mindjárt bevezetését követően a gátlástalan önkényuralmi intézkedések egész sorát léptette életbe. Iskolai téren ezek — Berzeviczy Albert szavaival élve — „főképp a kialakuló rendszer egyformásító és németesítő célzatát, s mellesleg Thun klerikális irányát szolgálták".

19 Mai szemmel vizsgálva a fejleményeket, természetesen, e tömör megfogalmazásnál sokkal többet lehet és kell a közoktatásügyi kormányzat által kiadott (1853—1855 közötti) rendelkezésekről mondani. A germanizáló törekvések keretében a tanügyi szervek és a melléjük rendelt iskolatanácsok — az 50-es évek közepén — már nemcsak kötelező tárgyként vezették be a német nyelvet a középiskolákban, hanem minden igyekezetük arra irányult, hogy e tanintézetekben a németnyelvűséget lehetőleg kizárólagossá tegyék. E célkitűzés politikai jelentőségével és várható visszhangjával természetesen az illetékes fórumok is tisztában voltak. Győrött pl. a definitivum bevezetésével szinte egyidejűleg beterjesztett hangulat- és helyzetjelentés a következőket tartalmazta: „A hangulat elégedettnek nem jelezhető, mivel nagy a pénzszűke, a kereskedelem és ipar pang, a mezőgazdaság érzi a hosszú telet és az árvízkárokat. — A politikai helyzet kedvezőnek mondható, hűség nyilvánul meg a császár iránt, bár a gazdasági és politikai síkon egyaránt jelentkező bizonytalanság nyomasztólag hat a kedélyekre."

20 Minthogy a győri megyefőnökség által vázolt jelenségek minden bizonnyal országos viszonylatban is jellemzőek voltak a közhangulatra, érthető, hogy már 1853 tavaszától kezdődően érvénybe léptek olyan részintézkedések, didaktikai jellegű utasítások, amelyek a „megfelelő talaj" előkészítését kívánták szolgálni. 17 GySmL:l. Megyehatósági elnöki iratok. 98/1852. és Győr város tanácsi jegyzőkönyvei. 1850/1852. 18 Sashegyi O. i. m. 58—59. 19 Berzeviczy A. i. m. I. köt. 331. 20 GySmL:l. Megyefőnöki elnöki iratok. 254/1853. 236