Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák
előlap nézőpontjára koncentráló megoldások — az oldallapokra hajló fedélszegély, a hátlap nyersen hagyott felülete már bizonyos igénytelenségre utalnak. A gönyűi molnárok céhládája (Függ. 54.) szintén ezt a ládatípust használta mintául, vagy az egyszerű falusi asztalos által gyártott és kapható darabot választották. Jellegzetes a csontszínű (valaha fehér?) festett felület, amelyre sarkainál karéjosan levágott kereteket festettek. Ez a keret övezi a homloklap feliratát is, amely megőrizte a céh, a céhmester — Erős István — és a készítés — 1851 — adatait. A láda vasalása a célszerűség követelményével készült. A zsanér és a fogantyúk erős, vaskos darabok, az akaszos zárszerkezet és a „jellegzetes, fent kétkaréjos, lent hegyes csúcsban végződő" kulcspajzs empire stílusú ládáinkat idézi. 121 A gönyűi céhláda 1948-ban került a múzeum tulajdonába, Czigány Béla közvetítésével özv. Borostyán Jánosné szül. Csukás Mária, Gönyű, Fő utca 110. alatti lakos ajándékaként. A nagybajcsi molnárcéh másik ládája (Függ. 55., 26. kép) alacsony, széles darab. Megjelenésében ezek az arányok a ruhásládák hatását keltik. A fenyőfából készült alkalmatosság fedele és három oldala sötétkékre van festve. Fedelének zárószegélye a gönyűiéhez hasonlóan ráhajlik az oldallapokra. A láda láb nélküli, keresztve fekvő léceken áll, ami még inkább hangsúlyozza laposságát. A vasalások teljesen hétköznapiak. A láda figyelemreméltó díszítése a homloklap sötétkék alapjára festett két körbe foglalható — kívül fehér virágokból futó zöldleveles koszorú, melynek belsejében a kör alakot felvevő stilizált rózsacsokor — virágdísz. A láda anyaga, technikája és a festett díszítés a falusi kelengyeládákra emlékeztet. A két rozettakoszorú között írott betűkkel a céh nevének betűi olvashatók: Nagy /Bajcsi/ Molnár Czéh. V. A céhszervezet megszűnése után készített ládák A csizmadia és cipész temetkezési egylet ládája (Függ. 56.) a fent bemutatott falusi molnárcéhek ládáihoz hasonló megoldású, valószínűleg a homloklapon olvasható — 1917-es — évszámnál korábbi keletkezésű. Feltételezhetően más rendeltetésű bútorból avatták egyleti ládává. Festett külseje már semmit nem őriz a céhes hagyományokból, használói csupán a funkció szempontjából tartották fontosnak. A bútor teljesen elvesztette eszmei tartalmát. A cipésziparosok temetkezési egylete (Függ. 57.) viszont nagyon határozottan törekedett a régi céhszokások szellemében feléleszteni testületi életét. A szervezet társpoharának őrzésére készíttetett ládikájuk a klasszikus céhládaismérvek lényeges elemeit magán viseli. így szerepel a kisméretű — inkább ékszerdobozhoz hasonló — példányon a szakma jellegzetes szerszámainak, termékének, védőszentjének képe. A feketére fényezett fadobozt szecessziós ízlésű, stilizált, ún. magyaros motívumokat alkalmazó bronzveretek díszítik. Elsősorban a ládika éleit, sarkait borítják ezek a poncolt, domborított rátétek. A homloklap képét az éleken húzódó veret, az egzotikus mintázatú kulcspajzs és az alatta húzódó ezüstös szalag — „A Győri Cipésziparosok Temetkezési Egylete" felirattal — határozza meg. A fedél közepén aranyozott ovális domborműben Szt. Krispin alakja, mellette kör 121 Nagybákay P., i. m. 222
