Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák
dagon díszített változata. A nagyméretű példány balluszteres lábakon áll. A ládaoldalak szélei — a fenék-, tető- és oldalélek — színezett faragással díszítettek. Az oldallapok keretdísze a fentebb ismertetett ládákéhoz hasonló, de a keret szegélyei faragással és patinázott színezéssel dúsan díszítettek. A tört keretsarkok zugában ovális bronz rozettarátét van. A fedélen levő zárrejtő rekesz oldalsó frízén áttört, aranyozott hatású fémszalag a díszítőelem. A fedél kazettájának nyitható fedelén faragott virágornamentikát találunk. A faragások — a gyöngysor, a levélfonadék — és a fémrátétek, valamint a patinázott színezés a sötét felületű ládát ünnepélyes megjelenésű bútorrá teszik. A vasalások is igényes munkák. A fogantyúk kerekített rézhajlítása kerek alaplemezen nyugszik. A ládapántok szigorú vonala és a zárszerkezet laposan a fedélbe simuló T alakú vasa jellegzetes empire külsőt kölcsönöznek a tímárok ládájának. Az 1929-es leltározáskor a láda még a „Horváth Antal féle gyűjteményben a kath. hitközségi elemi iskolában" volt; leánya, Horváth Margit tanítónő adta át a városi múzeumnak 1944-ben. 106 A klasszicista jellegű ládák egyik tipikus képviselője a gyűjtemény harmadik csizmadzaládája (Függ. 42.). Az éleken dór oszlopokat képező, a találkozó lapok összefogását szolgáló szerkezeti elem, a lágy ívelésű tető, a ládának a görög templomok arányait követő tömege határozott antik ihletésű darabbá teszi ezt a sima, fényezett felületű bútort. A tölgyfa lapokat szép diófurnér borítja. Az oldallapokon és az előlapon keretszerű berakás látható. Az előlap világosabb felületére festették az 1867. évi felújítás alkalmával az akkori céhmagisztrátus névsorát. 107 A céh képviselői a továbbiakban is szívesen állítottak emléket maguknak a céhládán. A láda belsejébe csavarozott lapokon olvasható az 1928. évi restaurálás emléke és a korabeli ipartestületi vezetőség, a restaurálást végző asztalos és a szakosztály vezetőségének névsora. 108 Bár az 1956. évi leltározáskor a láda keletkezésének 1837-es időpontját is meghatározták, jelenleg ennek a dátumnak az eredetét nem tudtuk kideríteni. A stíluselemek és az összkép azonban egybevág ennek a kornak a bútordivatjával, és a gyűjteményben is találunk hasonló korú analógiákat. A ládazár akaszos mechanizmusa a régebbi típusokra emlékeztet, az egyszerű diópánt viszont újszerű. A fogantyúk stílusos, nagyméretű, domborított korong alaplemezen elhelyezett mintázott sárgaréz öntvények. À láda eredetéről nincs feljegyzésünk. Az 1928-as restaurálás ténye az ipartestületi tulajdont feltételezi. Valószínű 1949-ben kerülhetett a múzeum birtokába. Äz empire stílusjegyeket sejttető ládák csoportjába még két markánsabb darab sorolható. Egyik a győrszigeti egyesült lakatos-, órás-, arany- és puskaműves- és esztergályoscéh ládája (Függ. 43.). Külső megjelenésében az egyszerű, sima felület, a határozott íveléssel emelkedő fedél, a kulcscímerek, valamint a fogantyúk rézöntvényének ünnepélyessége a meghatározó. A láda fedele két sínen emelhető. A két nézőpontra, illetve körülülésre tervezett láda mindkét hosszanti lapján zárszerkezet és azonos, szárnyas alakú, domborított lemezzel borított kulcsnyílás díszlik. A lapok mindegyikén értékes információkat találunk a céh, illetve a láda történetéhez. A korábbi, a tölgyfurnér borításba ra106 XJM. C. 64.172.3. Ltsz. (Lásd még 1929-es leltár XXXII.!) 107 Szabó Imre céhmester / Jankó István Atyamester / Buday János öreg Bejárómes. / Szabó Vendel ifjú Bejárómes. / Újíttatott 1867. dec. 15-én. Lásd még Függ. 42.! 108 Függ. 42. 215