Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák

A csizmadiák ládáját a győri Ipartestület adta át megőrzésre az akkor már államosított győri múzeumnak, 1949-ben. 97 A győri mázas-fazekascéh kisméretű ládája (Függ. 32.) szintén egy sokféle stílusjegyet ötvöző, átmeneti típus. A klasszicizáló stílusú darabok közé talán kora (1789) és a sima felületkezelési megoldások miatt kerülhetett. Néhány jel­legzetes stílusjegye ugyanakkor korábbi ládáink, mások a későbbiekre emlé­keztetnek. Ily módon megtaláljuk az egyszerű arányokat és a keretbetétet imi­táló, de már berakásos technikával készített keretdíszt. A kulcsnyílás kerek, domború mintás lemeze az empire ládák veretein jelentkezik. Kicsi, szögletesen hajlított fogantyúja is eltér az erősebb, használhatóbb típusokétól. A fazekasok ládáját Horváth Antal iskolaigazgatótól szerezte a múzeum, aki emellett több győri céh emlékeiből őrzött meg darabokat a magángyűjteményé­ben. (Halála után leányától sikerült néhányat a múzeumi gyűjteménybe átmen­teni.) A győri német szabócéh ládája (Függ. 33.) már egy határozottabb karakterű együttes sorát nyitja a klasszicizáló irányzatok sokféleségében. Bár az oldalán elhelyezett fogantyú és szépen domborított négyágú alaplemezének levélmotí­vuma határozottan korábbi, a hatalmas zárszerkezet téglalap-szamárhátív borí­tású teste alól elővillanó áttört, rokokó ízlésű alaplemez és az ónozott pántok szertelen lendülete mind-mind visszamutat az előző stíluskorszakokra, a láda külső megjelenése mégis a copf-bútorstílus benyomását kelti. A lépcsőzetes, majd meredek emelkedéssel ívelő zárszekrény még kevésbé, de az esztergált lábak fordított csonka kúp alakja és méginkább a sima ládaoldalakat szegélyező kes­keny, fekete keretdísz már inkább megfelel a korszak bútordivatjának. A láda készíttetésének évszáma a homloklapba berakott, a felület színétől alig eltérő faanyaggal: 1795. Hévizi Gábor, Bors József és Varga Lajos adta át a bencés múzeumnak 1877­ben. 98 A győri magyar szabócéh ládája (Függ. 34., 22. kép) — a fedél belső lapjára ragasztott zászló formájú kutyabőrre írt szöveg szerint — „Nyeregjártó János Főczémesterségének Huncsik Mihál Alczémesterségének Bezák Istvány Nótárius­ságának idejében az akkor Czében lévő Érdemes Uraknak közönséges akaraty­tyokbul csináltatott Die 20. Augusti" —, és alatta a fából berakott évszám: 1799. A láda külsőre — a német céhtől eltérően — már minden ízében egységes stílusú. A lábak keskenyedő végű hasábok, a fedél finom, S alakú profilban hajló zárszekrénye, a fekete, tört vonalú szegélydísz és a réz bútorveretek tipi­kus copfbútor képét mutatják még az apróbb részletekben is. A ládák stíluselemzése helyett egy másik kérdés tisztázását tartjuk fonto­sabbnak. A két — korában és stílusában közel álló — láda egy szakma szerve­zeteinek céhbútora volt. A múlt század végén bonyolódó emlékmentési kam­pány időpontjában a magyar és német mesterek már egy szervezetben voltak, illetve az 1861-es egyesítés így őrizte meg a céh emlékét. A két céh egyéb em­lékanyaga is eléggé zűrzavaros állapotban került e ládákkal együtt a múzeumba. Míg 1877-ben a német céh ládájában magyar, az 1892-ben megszerzett egyér­telműen magyar céh ládájában a német szabókra vonatkozó iratok voltak. 99 En­nek a látszólagos keveredésnek két tanulsága van: a céhek nem jelentettek meg­97 Szőke B. leltára 84/1949. XJM. HA. 1207—80. Ltsz. 98 Fg. É. 1877/78. Bencés leltár 1929. XXXVI. HA. 1210—80. Ltsz. 99 Fg. É. 1892/93. 69. lap, Fg. É. 1877/78. gyarapodási adatai. 210

Next

/
Oldalképek
Tartalom