Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák
leg színvonalas, nagyobb számú, a gyűjteményben jellegzetes együttest. 51 A XIX. századi utó virágzás ismét eredményezett néhány, a klasszicizáló törekvések jegyében született határozottabb karakterű darabot a copf, az empire divatja szerint. A céhek közül többen, a legénytársaságok pedig általában megelégedtek a célszerűségnek megfelelő színvonalú láda készítésével is, néhány — a céhes hagyományokat tisztelő, vagy éppen felelevenítő — társaság törekedett az előírásoknak megfelelő, de legalábbis divatos láda csináltatásával. A céhek hanyatlása a ládák minőségi romlásában is tükröződik. A XIX. század második felében készült darabok stílustalan, igénytelen megjelenésűek. Amikor áttekintjük a ládagyűjtemény jellegzetes típusait, a tárgyak jól szemléltetik a győri kézművesipar fejlődését, a céhek szerepének alakulását. Ezt az információlehetőséget igyekszünk a győri céhemlékek sorából ezúttal a céhládák részletesebb bemutatásával közreadni, hasznosítani. A GYŐRI MÜZEUM CÉHLÁDÁINAK KATALÓGUSA I. Késő reneszánsz stílusú és hatású anyag A gyűjtemény legkorábbi darabjai a XVII. században készültek. Mint tudjuk, a korábban létezett győri céhek minden tárgyi emlékanyaga megsemmisült a város török megszállása idején. Az újjáalakuló céhek így az új divatnak megfelelő kiállítású ládák készítésére adhattak megrendelést. Ezek a ládák követik a kor stílusát, elsősorban azokat az irányzatokat, amelyek a nemzetközi legényvándorlás és az ezt megalapozó kapcsolatrendszer eredményeként hatással voltak a helyi iparosok, illetve megrendelők szépérzékére. E hatások származási helyét a ládákon megfigyelhető stílusjegyek mellett a városba irányuló asztaloslegények többségének származási helyére — ahogy Batári Ferenc elemzéséből kitűnik —, egyértelműen délnémet területre tehetjük. 52 A magyarországi bútorművesség polgári irányának kiemelkedő, csaknem művészi szintű termékei a Xántus János Múzeum gyűjteményében található XVII. századi együttes darabjai. A tipikus délnémet hatású késő reneszánsz ládák e csoport klasszikus részét képezik. Felfedezhetjük rajtuk az architektonikus szerkezet, plasztikus, faragott rátétdíszítés, profil- és hullámléc keretezés, grepfelt betétek alkalmazását, amelyek e stílus karakterét adják. Stílusbeli jellegzetességeiken kívül ezek a darabok viselik azokat a megoldásokat, amelyek igazán céhládává teszik a kor kedvelt tárolóbútorát: a címert, védőszenteket, évszámot és a szárnyas angyalfej frigyládái ihletésű motívumát. Az építészeti hatásokra törekvő ládaszerkezet a XVII. században már olyan faragással készült díszítést kap, amelynek szenvedélyes vonalvezetése nyugtalan felületté alakítja a szigorú építészeti konstrukciót. A század végén a homlokzat oszlopai is átveszik a barokk jellegzetes csavart formáját. A viszonylag egységes stílusú együttes így nő át a reneszánszból a korai barokk vaskosabb irányzataira, hogy aztán teret engedjen a különféle divatirányzatoknak. A század végére megszűnik a ládakészítés egyértelműen délnémet jellege, meg51 Nagybákay P. i. m. a veszprémi fazekas, asztalos, lakatos-órás-puskaműves, mészáros és pék céhláda, valamint a kalaposlegények társládája. 52 Batári F. i. m. 184
