Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében

nyi János püspök és a káptalan oklevélben is megerősített. A legénytársulás (,,kalendinum collegium seu ceha'*) a vándorló legények elhelyezését, a helyben dolgozók betegség idején történő ápolását, az elhalt társak temetését és a vallásos élet erősítését tűzte ki célul a mesterek közül választott atyamester felügyelete alatt/

1 Noha az érintett iparágakban dolgozók tényleges számát nem ismerjük, önmagában a legény társulás tényéből e szakmák művelőinek jelenlétét erőteljesebbnek ítélhetjük. A ruházati jellegű ipar relatív helyi fejlettsége pedig egybevág azzal az országos jelenséggel, amely a külföldi posztó és egyéb textiláru nagyméretű beáramlása nyomán ebben az időben kibontakozott. Nyilvánvalóan a gazdasági viszonyok alakították azt a társadalmi szituációt, amelyben a XVI. század első öt évtizedében több éven át szűcsök, szabók, posztómetszők foglaltak helyet a város bírái és esküdtjei között. Ezekben a szakmákban alkalmanként tetten érhető az az elszívó hatás is, amelyet Győr a kisebb mezővárosok iparosaira gyakorolt. így a szűcsök között ismerünk két olyan polgárt, akik a Sopron megyei Szany mezővárosból költöztek be az 1530-as években. Mészárosokat, akik a káptalani hússzékek bérlői voltak vagy önállóan űzték a mesterséget, már a XIV. században (1391) említenek a városban. Céhük megalakulásának időpontját nem ismerjük, de 1540-ben, amikor egy Nyúlon fekvő szőlejüket eladtak, bizonyosan hosszabb múltra tekintettek vissza.

5 Kiváltságaik egy későbbi közlés szerint a budai és fehérvári mészárosok szabályainak mintájára készültek.

0 Ez az információ ugyancsak a korai — esetleg Mohács előtti — céhalapítás tényét valószínűsítheti. A város életében korszakhatárt jelentő végvári építkezések és a végvárváros kialakulása — az 1550-es évek — előtt tehát a helyi ipar a ruházati és élelmiszeriparban jutott el a céhes szervezettség fokára. A továbbfejlődéshez a lökést éppen a külső —- erősen sajátos — tényezők adták meg. Itt kell egyúttal egy tévesen értelmezett adatot helyesbítenünk. A helytörténeti (és ennek alapján az országos) feldolgozások 1529-re datálják négy város — Győr, Komárom, Esztergom és Érsekújvár — közös ötvöscéhének megalapítását. Valójában a jelzett közös céh 1603-ban nyerte el Hetesi Pethe Márton királyi helytartó, győri püspöktől — a pesti ötvösök 1529. évi kiváltságlevelének átírásával — saját privilégiumait. Szó sincsen így arról, hogy az ötvösipar itt akár ebben a közös formában is eljutott volna, a XVI. század elején a céhalakításig, mint az ország északi városaiban vagy Erdélyben.

7 4 Bedy V. A 16. és 17. századbeli győri kalendás egyesületek. Gvőri Szemle, 1930. 162—172. 1. 5 GySmL:l GyKHL Felvallási jzkv. 1. k. 46. 1. 6 Archiv mesta Bratislavy (Pozsony város Levéltára) Missiles No. 7887. 7 A céhlevél magvát képező 1529. évi pesti céhszabályokat hibás bevezető résszel Szávay közölte. (Győr monographiája. Győr, 1896.) Az eredetiről készült XVIII. századi hibás másolat nyomán a tévedést továbbvitte a győri ötvösök történetének avatott kutatója, Jankó László is (A győri ötvösök 16—19. században. Győri Szemle, 1934. 417. 1.), majd valamennyi legújabb kori feldolgozás. A helyes dátumot közölte Römer Flóris cikke [A hazai ötvös-czéhek szabályai (Századok, 1877) és ennek nyomán a Borovszky-féle monográfiasorozat Komárom megyei kötete (477. 1.)]. A Pethe Máron-féle céhlevél az Egyetemi Könyvtár kéziratgyűjteményében található. Ennek alapján, de ama egyszerű tényből is következőleg, hogy 1529-ben Érsekújvár város még nem létezett, az 1603-as céhlevél helyes dátuma iránt kétség nem merülhet fel. 147