Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Timaffy L.: Kisalföldi kocsik, szekerek

Búcsúkor, szüreti mulatságra a kocsi oldalát kipántlikázták, virágfüzérrel díszítették. A lovak kantárára is szalagot kötöttek, sörényüket rafiával befonták. A bakra sötét nadrágban, csizmában, fehér ingben, mellényben ült fel a kocsis, kalapja mellé tollat, bokrétát kötöttek. Az oldalakon átvetett deszkára ültek a legénycéh tagjai, s így mentek hangos ostorpattintások közepette a cigányokért. Felpakolták a bandát és zeneszóval, kurjongatva hajtott végig a kocsisor a falun. Lakodalomkor ugyanígy díszítették fel a kocsit, csak a legények kalapjába nem tollat, hanem rozmaringot tűztek. Ilyen feldíszített kocsikon hajtott végig a menyasszony, vőlegény és az egész násznép az utcán. A kasfarba rakták kosárban a kulcsos kalácsot és a vőfélyek onnan dobálták az utcán állóknak vagy az utánuk futó gyerekhadnak. — S végül, ha szükség volt rá, a koporsót is a kiskocsira rakták, s virággal, koszorúkkal díszítették. Ma már a motoros vontatók lassan egészen kiszorítják a kocsikat a forgalomból. Számuk egyre fogy, s a falusi bognár- vagy kovácsműhelyek tájékán, tsz-istállók körül korhadnak, pusztulnak a régi kocsik maradványai. Azért megérdemelnek egy-egy tanulmányt az ország különböző tájegységeiben, s egy nagy összefoglaló munkát is, hogy emlékük fennmaradjon, hiszen nélkülözhetetlen velejárói voltak népünk munkájának, életének.

7 Timaffy László 7 Adatközlőim voltak: Németh Gyula bognár (1901) Szany, Horváth József (1908) Győrszentiván, Bozsoki János (1910) Győrszabadhegy, Kottmayer Mihály kovács (1896) Győr, Németh Ferenc (1920) Rábapordány, Csiba Viktor (1917) Cikolasziget, Szabó Vince (1902) Dunaszentpál. 144