Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Timaffy L.: Kisalföldi kocsik, szekerek

Az őszi talaj munkákhoz a szerszámokat ugyanúgy hordták kocsin, mint tavasszal. A trágyahordás viszont már egészen másfajta munka volt. A kast természetesen kivették, viszont a zápos kocsioldalakat valamivel fedni kellett, hogy a trágya oldalt el ne pazarolódjék. Ezért a Szigetközben és a Rábaközben is külön vesszőoldalt fontak az oldalak magasságáig és hosszúságáig, s ezt támasztották a zápos kocsioldalnak. A Szigetközben söuém/oZdalnak, Rábaközben pedig cssrénynek hívják. Előre subert raktak, hogy a trágya a kocsi alá ne folyhasson, aztán az oldalközbe prizmába rakták fel a trágyát a kocsioldal magasságáig. A hátsó saroglyát legtöbb helyen fel sem tették, hogy a leszórás könynyebb legyen. Trágyahordás után a kocsit a kútnál vödör vízzel öntögették, seprűvel, kefével tisztogatták. A vízközökben behajtottak a meder szélébe és ott lapátokkal locsolták tisztára a kocsit. Télen a kocsit trágyahordásra használták fel, vagy fát szállítottak velük. Az ölfahasábokat először az oldalak mentén fölállogatták, az oldalközbe pedig belefektették az álló hasábok magasságáig. A rőzsét is hasonlóan rakták, az oldalak mentén állogatva, a közben pedig fektetve. A megtelt kocsit még megpúpozták magasan prizma alakban és kötelekkel lekötötték. A hosszú rőzsét, vagyis a pőst (2 m hosszú ágfaköteg) hosszában fektették el a kocsikban és ugyanúgy magasra rakták a pőskötegeket egymás hegyé, mint a rőzsét, s a végén kötéllel lekötötték. Erdőllésnél (erdőmunka) az ágfát sokszor csúsztatva hozták haza úgy, hogy összekötve a kocsioldal végéhez kötötték, s úgy söpörték vele az utat. A hosszú törzsfát nyújtott kocsival szállították. Az oldalakat leszedték, a nyújtót meghosszabbították és úgy rakták fel a rönköket. A nehéz rönköket úgy rakták fel, .hogy kiszedték a kerekeket és a rönköket rágurgatták az aljdeszkára. Ezután karókkal felemelték a tengelyt és egyenkint visszarakták a kerekeket. Sokszor kellett kocsival kavicsot, homokot, követ, téglát szállítani. A köveket beemelgették a kocsifenékbe a hátsó saroglya helyén. A téglát szép sorjában rakták be. A homokot, kavicsot a trágyához hasonlóan prizmába rakták fel, elöl a suberrel és oldalt a sövényoldalakkal. Sok helyütt az egyik fenékdeszkát három gömbfával helyettesítették. Az egyik hosszabb volt a másik kettőnél. Ezt megemelték és a kavics, homok így lefolyt a kocsi alá. Rábaközben a Rábából váltott kocsikon hordták ki a kavicsot. A kis parasztkocsik rájártak a parti zátonyokra, megrakodtak kaviccsal, majd a partra húzták. Itt átlapátolták a nagykocsikra, s ezek jó úton már többet tudtak egyszerre hazaszállítani. b) A piacozásban szintén nagy segítségére volt parasztságunknak a kocsi. Piacokra a szállított áruknak megfelelően pakoltak fel a kocsira. Gabonát, kukoricát, krumplit zsákokban hordták piacra és a zsákokat úgy rakták fel, mint behordáskor. A zöldséget, káposztát ugyancsak a betakarításhoz hasonlóan kötegekben, vagy a kocsifenékbe rakva. A paprikát, paradicsomot, gyümölcsöt fülesekben vitték. A füles kosarakat a kocsikas aljára sorba rakták. Ha a kocsi megtelt, akkor deszkákkal leborították a kocsit úgy, hogy a felső oldalfára keresztben rárakták és erre az új rakodófelületre állogatták sorba a kosarakat. A tojást ocsú között szatyorban vagy kosárban szállították, sőt még a fonott ülés belsejébe is pakoltak belőle. Tejet, tejfelt, túrót, köcsögökben, edényekben vitték piacra. Maguk felültek a fonott kasülésre vagy az oldalakon átvetett deszkára. A kasfarba, a hátsó saroglyához feldobták a takarmányköteget, a rábaköziek nyelvén: futrócsot, meg a zabos tarisznyát. A förhéc kapcsára vagy a haslófára ráakasztották a vödröt lóitatás céljából, a haslófa másik oldalára pedig odakötötték az istállólámpást és így indultak el. 141