Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Timaffy L.: Kisalföldi kocsik, szekerek

Az egyes részelnevezések a következők. (Itt a leggyakrabban használt kifejezéseket adom, azok sokszínűségét a továbbiakban mutatom be.) 1. Az alváz két önálló, de egymással összekapcsolt részből áll: a kocsi elejéből és hátuljából. a) A kocsi elejének részei: a rúd a rúdfővel, rúdszöggel, rúdszárral és a rúdvéggel. A rúdszárny a rúdnyílassal és az ágyassal, végén a juhafával, elején a förhéccel, rajta a hámfákkal, végein a föllépővassal. Egyes kocsikon a bókonytartó vassal. Az elsőtengely a tengely ágy ban, vagy astokban levő tengelyvassal, rajta az elsővánkossal, simelyvassal. Ezeket fogják össze a cugpántok. Rajta van még a fürgető a rakoncákkal. Az egészet és a nyújtót a derékszeg tartja össze. b) A kocsi hátuljának részei: a nyújtó közepén a haslófával, esetleg fellépővassal, végén a hátsóágassal és az ágaskarikával. A hátsóágason van még két segédvas és egy vaskarika. A hátsótengely ugyancsak a tengelytokban. Ezen fekszik a hátsóágas, a hátsóvánkos a rakoncatartó vassal és a rakoncákkal. Az egészet szintén cugpántok fogják össze. 2. A kerekek: két első és két hátsó kerék csak méretben különbözik egymástól. Alkatrészeik: a kerékagy a puskával, az agykarikával és a sípkarikával, az elsőn 10, a hátsón 12 küllő, a talpfa és a sín. A tengely végen mindegyik kereket a tengelyvégtok vagy teszli, a borítottszeg és a kerékszög biztosítja. 3. Az oldalak (két kocsioldal) részei: az alsó és felső oldalfa, köztük a zápok és összekötővasak. Az alsó oldalfán a rakoncaágy és a saroglyatartó vas. A felső oldalfán a lőcskarikák és a saroglyatartó karikák. 4. A lőcsök részei: a lőcsfej vasalással, a lőcsszár, lőcsláb, ezen a kámva vagy köpű. 5. A saroglyák: az első vagy kis saroglya részei: két oldalfa, alsó és felső összekötőfa és köztük két vagy három záp. A hátsó vagy nagy saroglya ugyancsak két oldalfából áll, alsó, felső és középső összekötőfából, s köztük három vagy négy zápból és öt vagy hat szálvasból. Mindegyikhez még két saroglyalánc tartozik. 6. Az aljdeszka minden kocsihoz hozzátartozik, akár kasos, akár nem. Ráfekszik elöl a fürgetőre, középütt a haslófára, hátul pedig a hátsóvánkoson levő rakoncatartó vasra és az oldalakkal együtt lezárja a kocsi rakodóterét. A kisalföldi parasztkocsi fontos tartozéka volt a fűzvesszőből font kas. Ezzel bélelték ki a kocsit. Volt rövidkas, csak a kocsi feléig ért és hosszúkas, ami végigérte a kocsit. Kétrészes kasokat is használtak a Szigetközben, Rábaközben; az első rövidkas mögé rakták a hosszabb hátsókast. Praktikus megoldás volt, mert az első rövidkast ülésnek használták, a hátsókas helyébe pedig rakodni tudtak. A legtöbb ülés nélküli kas volt, de csináltak olyat is, amelyikbe az ülés is bele volt fonva. Elterjedt volt a Szigetközben, Rábaközben, Sopron vidékén az egyetlen darabból álló kas, oldalaival, végeivel és fenekével olyan volt, mint egy fonott teknő. A kas eleje rásimult lejtősen a kissaroglyára, a kashát pedig az oldalak magasságáig függőlegesen zárta le a kocsikast. A Szigetközben voltak hát nélküli kasok is a kocsioldal hosszúságával megegyezőek és csak a hátsó saroglya zárta le a kocsit. A kashát és a nagysaroglya közé a kasfarba rakták a takarmányt, ha útra indultak. A kocsikast kosárfonók fonták helyben a faluban. De voltak ügyes kasfonók, akik vásárra is dolgoztak és a környéken híresek voltak. Ilyenek voltak a Rábaközben a malomsokiak, árpásiak, Hanság-vidéken a lébényiek, bősárkányiak, Szigetközben pedig a cikolaiak, dunaremeteiek, a lipóti, ásványi és véneki kosárfonók. A kast fűzvesszőből fonták. Két erős pősszálat választottak ki kasbor119