Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Holló L.–Verő J.: Geofizikai mérések a magyarfalva–kányaszurdoki vaskohóknál

mentén a fajlagos ellenállásértékek végig 200—250 ohmm körüliek. A szelvény eleje salakos területen húzódik, vége feltáratlan. Lehetséges, hogy a kis fajlagos ellenállást itt is a megváltozott talajellenállás okozza. Érdekes, hogy a viszonylag nyugodt ellenállásképben 7,5 és 16,5 m között több maximum és minimum jelentkezik; ezek esetleg mélyebben fekvő inhomogenitások (salak, kőzet, feltöltődött suvadások) következményei lehetnek. Mibenlétüket szondázással lehetne tisztázni. GEOELEKTROMOS SZONDÁZÁS 4(5 ohmm 1. ábra. Geoelektromos szondázás eredménye. Az AB árambevezető elektródák közötti távolság függvényében ábrázoljuk az ellenállás értékét, ennek alapján meghatározhatók a felszín alatti rétegek ellenállása. A mért értékeket kereszt jelöli, az illesztett görbe folytonos. A megfelelő fajlagos ellenállásszelvény az ábra alsó részén látható. Végül a közelben, a patak ÉK-i oldalán fekvő, római korú téglaégető kemencék maradványain keresztül is mértünk két szelvényt (4. ábra). Itt a felső réteg fajlagos ellenállása általában 200—300 ohmm körüli értékű. A kemencék fala 400, ohmm körüli maximummal jelentkezik, előtte kb. 50 ohmm-es csökkenés található. így a kemence falai meglehetősen elkülönülnek az ellenállásképben. 110