Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Csorna (József A. u. 10. Családi levéltár.) 1952—1955. Szőlősi István kékfestősegéd 1829-ben Frászt Sebestyén műhelyt vásárolt Csornán, apja is festő volt Lorettóban. A család leszármazottai közül többen tanulták ki a kékfestőmesterséget; Csepregben, Devecserben, Kaposváron alapítottak műhelyt. Csornán a századfordulón 14 kupával működött az üzem, ekkor került felszerelésre a gőzgép, 1903 körül a Perrotine-gép, 1906-ban történt bővítés alkalmával még 6 kupát építettek, 1918-ig a régieket is használták. Ekkor dolgozott az üzem kisebb gyár teljesítményével, utána a régi kupákat megszüntették, és csak hat maradt használatban napjainkig. Vásárkörzetük a század első évtizedében Győr, Szemere, Tét, Mórichida, Árpás, Egyed, Rábacsanak, Szany, Vág, Pápóc, Répcelak, Beled, Páli, Szil, Tótkeresztúr, Mihályi, Kapuvár, Fertőszentmiklós, Hegykő, Pomogy, Mosonszentjános, Mosón, Magyaróvár helységekre terjedt ki. A legjobb vásárok Kapuvár, Szany, Beled és Mosonszentjános helységekben voltak. Ezek közül is kiemelkedett a kapuvári, mert itt futottak össze a „pusztaiak", a Hanságban élő majorbeliek, akiknél igen kedvelt volt a kékfestő. Ruhának és ágyneműnek egyaránt használták. A ruhaanyagok általában fehér mintával készültek a környék számára. A kapuváriak és a szanyiak a kék virágút (sötétkék alapon világoskék minta), a kétszerkéket szerették. Ünnepre sima habos kötényt viseltek, a fiatalabbak világoskéket, az idősebbek sötétkéket. Az ünnepi kötényt szokták újra keményíttetni és mángoroltatni a kékfestőnél. A kékfestő ing használata 1910 körül a vásári körzetben szinte mindenhol használatos, mintája mindig fehér volt. Zsebkendőt főleg Kapuvár, Szany és Hegykő lakosai keskeny szegélycsíkozással szerették. — Abrosz — Fertőszentmiklós kivételével — az egész körzetben divatos volt koszorús középpel vagy reggelizőabrosz változatban, de beközepezve (szegélymintán belül más mintával teljesen kitöltve) is. Legtöbbet Kapuvárott és Szanyban adtak el, akárcsak ágyneműből, amit sima és csíkos változatban egyaránt készítettek. (A műhely munkájára vonatkozóan lásd: D. O.: A csornai kékfestő műhely. Arrabona 1971.) 1943-ig vásároztak, akkor üzletük nyílt a Fő téren. 1954-től Frászt Pál vezeti a műhelyt, indantrén festést is alkalmaz. Felesége Barna Márta, a „Népművészet ifjú mestere" címet nyerte el a kékfestő modern alkalmazásáért 1970-ben. Győr: 1950. Ehling Péter 73 éves. Festő u. 12. (Bakó Ferenc gyűjtése.) Győrben 2—3 műhely is működött a Festő utcában. Ehling Péter 1898-ban jött Győrbe, előtte két évvel Potfai volt a mester. A mángorló 1920-ig lóhajtású volt, ekkor alakították át benzinmotor-meghajtásúra. Vásár 1919 előtt: Szerdahely, Nagymegyer, Kisbér, Csütörtök, Tata, Császár, Győrasszonyfa, Szentmárton, Mosón, Mosonszentjános, Magyaróvár, Hédervár, Tét. — Készítményeik fehér, sárga, sárga-zöld, oranzs, kétszerkék, piros mintásak voltak. A kékfestőknél az ing, zsebkendő, de még az ágynemű is kék volt. — Faluról a második világháború után is hoztak házivásznat festeni köténynek, elsősorban a német községekből: Mosonszentjános, Mosonszent190