Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.

az asztalosláda között). Ilyen megoldással a tápi temetőben is számolnunk kell, hiszen ácsolt és ugyanakkor szegekkel is erősített koporsókat találtunk. K. Csilléry Klára az ácsolt szerkezetű láda és a scrinium (szekrény) szó összefüggését vizsgálva

134 Bárczi Géza feltételezéséből indult ki, aki szerint a szekrény szó a XIII. sz. előtt került— feltehetően Franciaországból — Magyarországra, vallon szerzetesek hozták volna a scrin szót, a tárggyal együtt.

135 Fejtegetésének végeredménye már némileg ellentmondani látszik ennek a feltételezésnek, hiszen a szó a X. sz.-ban már Európa Ny-i és K-i felében egyaránt azonos „láda" jelentésben volt használatos.

136 K. Csilléry Klára bővebben foglalkozott a „láda" és sírláda („koporsó") kapcsolatával, pontosabban : azonosságával. A ládák még a középkorban is koporsóul szolgáltak.

137 Előfordult, hogy idős emberek a halálra való ruhát előre elkészített, láda alakú koporsójukban a padláson őrizték. Lehetséges, hogy a ládákat egykor eleve úgy készítették, hogy azok koporsóul is szolgáljanak.

138 Nem minden előzmény nélkül

139 az ácsolt ládák díszítésében megtalálható motívumokat az ókeresztény koporsók, ereklyetartók köréből vezette le (pl. az orans alak), megállapítva, hogy a kora középkori fakoporsóknak és ládáknak nemcsak formájuk és elnevezésük, hanem díszítésük is egyezett. A tápi koporsók rekonstrukciója néhány ponton megerősíti a fentieket, másutt ellentmond nekik. 1. Kétségtelennek tartjuk, hogy a sírládák (koporsók) egy része mindennapi használatban levő láda volt, vagy azoknak mindenben megfelelt. Érveink: a) A tápi koporsók hosszúsági méretadatai olyan szóródást mutattak, ami a halott hosszától részben független ládák felhasználására utalt (4.3. pont). b) A koporsót igazán „koporsó"-vá — fedett, zárt, ládává — tevő, a fedelet leszorító pántok és szögek méretadatai azt mutatják, hogy azok nem a ládák számára, azokkal együtt készült darabok (4.6. és 4.7. pont). A tápi ládák tehát eredetileg nyitható fedelűek voltak, csak sírládaként való felhasználásukkor zárták le őket véglegesen. c) Nem lehetetlen, hogy a szórványos, különböző intenzitású égésnyomok a korábbi (primer) használat során keletkeztek (4.11. pont, ill. 77. jegyzet). d) Az ácsolt és a fatörzsből vájt ládáknál a készítéshez annyi idő szükséges, amely kizárja, hogy ezeket a koporsókat a halál után kezdték volna készíteni. A vályúláda készítése hónapokig is eltarthatott, egy ácsolt szerkezetű láda készítési ideje kb. egy hét. e) A középkori (lakatolt) sírládák és a néprajzi példák igazolták a ruhatartó ládák koporsóként való felhasználását (vö. 98. oldal). 2. Valószínűnek tartjuk, hogy ez nemcsak az egyszerű (lapos, hosszúkás, egyébként nem csak a keleti nomádoknál meglevő) ládaformára és a vályúládára, hanem a „szekrény"-re is áll. Az ácsolt láda nem a kőszarkofágok utánzata, éppen fordított a helyzet : a kőszarkofág utánoz faládát. 3. Az ácsolt láda (szekrény) formájú koporsó megvan a Kárpát-medencében a magyar honfoglalás előestéjén. Feltehető, hogy a ládaforma nem is tűnt el, csak éppen a temetkezésekből hiányzik. 4. A honfoglaló magyarok ládáit — sajnos — nem ismerjük még. Az itt talált népesség azonban mindhárom ládaformát ismerte. A későbbi magyar ácsolt ládát nem szükséges kerülő utakon a római szarkofágokból eredeztetni, nem szükséges még az egyházi közvetítés feltételezése sem. Olyan ládaformákról van szó, amelyek régóta közhasználatban voltak, közvetlen átadóként éppen az avar kori népesség leszármazottaira gondolhatunk. 84