Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.

alapján közöljük, ez természetesen sok esetben csak megközelítő pontosságú a bolygatás, elmozdulás, illetve a csontok (sarokcsont) rossz állapota miatt. A növekvő sorrendbe rendezett koporsóhosszúságoknak (1. oszlop) több-kevesebb szabályossággal felel meg a vázhossz (2. oszlop). Különösen meggyőző a megfelelés a gyermeksírok esetében, kevésbé egyöntetű a nemek és szociális helyzet alapján is differenciálódó felnőtteknél. Az átlagok azonban itt is megfelelnek egymásnak. Feltűnő a 181—200 cm-es koporsóhossz igen nagy gyakorisága az egyenletes elosztást mutató többi méretcsoporttal szemben. Ennek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy a népesség átlagmagassága (a magasságok gyakoriságának csúcspontja) ugyanide esett. Táblázatunkba csak a mérhető koporsókban nyugvó vázak hosszát vettük fel. Mivel éppen ebben a méretcsoportban találjuk a vázhossz és koporsóhossz összehasonlításakor a legtöbb szabálytalanságot, ezzel szemben itt találjuk a legtöbb azonos (szabályos) koporsóméretet, a fenti magyarázat nem teljesen kielégítő. Valamilyen rnás tényezőnek is közre kellett működni a nagy esetszám kialakulásában. Az ellentmondást feloldja, ha feltételezzük, hogy a 181—200 cm-es hosszméret a közhasználatban levő ládák számára is mérvadó volt, azaz az ilyen ládákat nem csak koporsónak készítették. A meglevő gyakorlat befolyásolta a koporsók készítőit is, illetve más célra készült ládákat használtak fel koporsóként. 4.4. A sírleírásokból (elszíneződések, metszetek) és a koporsóvasalások helyzetéből kiderül, hogy szabályos, függőleges oldalú és lapos fedelű deszkaládákat készítettek. Különösen a 90. sír metszete és a minden esetben derékszögben hajló vasalások tanúsága perdöntő. Egyetlen háztetőszerű lefedést sem lehetett igazolni (az egyes síroknál tapasztalt ferde oldalfal, pl. 9. sír metszet, 29. sír, mindig szabálytalan, az egyik oldal bedőléséből származik). 4.5. A felhasznált faanyag majdnem minden esetben bizonyíthatóan deszka. Az elszíneződés (korihadék) vastagsága nem mindig mérvadó, a bedőlésekösszecsúszások miatt időnként vastagabb (dupla) elszíneződést tapasztalhattunk. Az esetek túlnyomó többségében azonban egészen vékony korhadékcsík jelezte a koporsó szélét. Deszkára utalnak a vasszegek hosszméretei is (4.6.). 4.6. A szegek között két típust különböztethettünk meg. Az első típus kisméretű (3—5 cm), négyzet keresztmetszetű, ovális fejű kampósszeg, mindig koporsóvasalásokkal együtt került elő. Funkciójának és méreteinek felelnek meg az elkalapált pántvégből kialakított „pseudo-szegek" (20., 26. sír). Mivel átlag 1 cm-t számíthatunk a szegfejre és a pánt vastagságára, a deszkák 2—4 cm vastagok lehettek. A második típus jóval nagyobb méretű (dupla hosszúságú: 7—10 cm), téglalap keresztmetszetű, ovális vagy kerékre kalapált fejű kampósszeg, többnyire koporsópánt nélkül, önállóan használták fel. Funkciójuk kérdésére még visszatérek. A szegek alapján kikövetkeztetett deszkavastagság csak a különleges (nagyméretű, vasalt) koporsókra vonatkozik. A vékony korhadékot hagyó vagy teljesen elenyészett koporsók esetében lényegesen vékonyabb (1—2 cm-es) deszkákkal kell számolnunk. A szegeik méreteit összefoglalva feltűnik a gyakoriság két csúcsa (a két típus) mellett a méretek sokfélesége. A szegek (mérhető) nagyságát erősen befolyásolta mai állapotuk. A kovácsolt vasak korróziója — eléggé kisméretű tárgyakról lévén szó — számottevően befolyásolhatta adatainkat. Még így is nyilvánvaló azonban, hogy a 4 cm körüli hosszméret a legáltalánosabb, feltételezhetjük, hogy a deszkaméretekhez hasonlóan ezeket nemcsak egyes (egyéb57