Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.

Azaz: a 100 cm-nél sekélyebb síroknál a mélységgel nő annak a valószínűsége, hogy lemélyített aljú sírgödröt találjunk. A 100 om-nél mélyebb síroknál az eloszlás egyenletes, a lemélyítés általános. Csak a mély síroknál lép fel az a kényszerítő erő, ami miatt a lemélyítést elkészítik. A 74 lemélyített aljú sírból 30-ban látszott a koporsó valamilyen nyoma (korhadék, vasalás) = 40,5%, a 28 vizsgálható egyenes aljúból csak 7-ben = = 25%. Lényegesen több esélye van a koporsónyom megmaradásának tehát a lemélyített aljú gödrökben. Ennek oka kézenfekvő: a mélyebb sírokban alkalmazták a lemélyítést, és (a koporsónyomok elemzése alapján) a mély sírokban maradtak meg legjobban a koporsó maradványai is. Koporsó nem csak az így kiképzett gödrökben volt, a fenti arányok azonban alátámasztják azt a feltevésünket, hogy a sírfenék lemélyítése valamilyen, a koporsóval összefüggő jelenség. Egyéb megfigyelések további összefüggést tártak fel. a) A koporsó fakorhadéka jelentkezett a lemélyített részben, ez önmagában is indikálja az összefüggés feltételezését. Különösen nyilvánvaló ez azokban az esetekben, amikor a lemélyítés árokszerű, keskeny, a fakorhadék mégis megjelenik a szélén (pl. 82., 86., 88., 89. sírok), illetve akkor, amikor a lemélyített gödörrész nem a sírvéghez, hanem a koporsó végéhez igazodik (86. sír, lábnál). Ilyen lehetett a 47., 48. és 101. sír is, ezekben azonban koporsó korhadékát nem találtuk. b) Az 54., 81. sírokban nemcsak a sír két végén, hanem középen is találtunk kisebb, árokszerű lemélyítést. Mivel a tápi koporsók némelyikénél más indokok alapján lábakon álló — esetenként éppen három pár merevítővel ellátott — ládákat rekonstruáltunk (1. alább), logikus ezeket a háromszoros lemélyítéssel összekapcsolni. Azok az analógiáink (elsősorban a Kisalföld É-i, szlovákiai területéről), amelyekben cölöplyukak — esetenként három pár cölöplyuk — felelnek meg a mi lemélyítéseinknek, csak megerősítik az összefüggést. c) Végül nem elhanyagolható szempont, hogy a lemélyített végű gödörforma eddigi magyarázataival szemben megfigyeléseink alapján új megoldást tudunk javasolni, ami megfelel a lemélyítésnek a sírmélységgel és a koporsóval való törvényszerű összefüggésének. Véleményünk szerint a mélyreásásra a temetés technikája miatt volt gyakorlati szükség (legalábbis addig, amíg a gödörforma nem vált egyszerűen szokáselemmé, amit akkor is alkalmaztak, amikor arra gyakorlatilag nem is lett volna szükség). A szűk, a koporsókhoz képest nem hosszú, de meglehetősen mély gödrökbe csak kötélen ereszthették le a nehéz koporsókat, amelyeknek súlya jelentősen meghaladhatta az egy mázsát is.

19 Ha a súlyos koporsó ráfeküdt volna a kötélre: lehetetlen lett volna már kihúzni. Ha ellenben a koporsó két vége a lemélyítés fölött mintegy a levegőben volt, a köteleket minden nehézség nélkül kihúzhatták. összegezve a 3. pontban mondottakat: a csontok, illetve a leletek elmozdulásai, valamint a sajátos gödörforma igazolták, hogy a táp-borbai avar kori temetőt használó közösség halottait koporsóba temette el — mindenkit, nemre, életkorra, vagyoni-társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Szinte valamennyi sírban megfigyelhető volt a három jellemző valamelyike, ha el is tekintenénk a tényszerűen megfigyelt koporsók nagy számától. Táblázatunk mutatja, hogy csak 17 olyan sír került elő (15%), amelyben egyetlen jellemző sem volt jelen. Mind a 17 kivétel nélkül sekély (többnyire gyermek-) sír, amelyekben szinte minden megfigyelés lehetetlen volt. Egyedül a 99. sírban valószínű a koporsó hiánya, a nyomorék (?) férfi csontjai követték a teknőszerű gödör hajlását. A 35. és 102. sekély, melléklet nélküli felnőttsírok esetében sem igazolni, sem 53