Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.
oldalai túlnyúltak a végdeszkák vonalán. A jó megtartású váz koponyája a bal sarokba gurult. 110. sír. Gyermek. M. 100 cm, fejnél-lábnál mélyebb gödör (110 cm). Bolygatott, a sír közepén egy halomban kerültek elő a csontok, a koponya az ÉK-i sarok közelében volt. Koporsó elkorhadt nyoma nem látszott. 111. sír. Lemezveretes övvel eltemetett nő. Koporsóban nyugodott. A sírgödör m. 180 cm, fejnél-lábnál 200 cm. 20 cm-rel a váz szintje felett észleltük a koporsót. A jobb oldaldeszka egyenes volt, a bal bedőlt (a két oldal távolsága a jel. szinten átlag 35 cm, a váz szintjén 45 cm). Hosszanti oldalai lábnál túlnyúltak a végdeszkákon (a DK-i sarok ferde vonalát a bedőlés okozta). A fej felőli oldalon megfigyeltük, hogy a végdeszkák jóval a koporsó feneke alá nyúltak, a lemélyítés aljáig. A keresztmetszet egyértelműen mutatta, hogy a jobb oldalon a fedődeszkák bezuhanva viszonylag vastag réteget alkottak (összetapadva), a bal oldalon az oldaldeszkák befelé dőltek, a fedődeszkák ellenben csak a váz felett közvetlenül színeztek el a sírföldet. A koporsó szorosan a sír jobb oldalához szorulva állt (itt ezért nincs bedőlés). A bal oldalon és a lemélyítésben világos kavics feküdt, a gödröket ezért igen nehéz volt felismerni. Az elég jó megtartású váz koponyája félrebillent és összenyomódott (nem telt meg földdel). A combcsont bal oldalán előkerült agyagedény a bedőlt koporsódeszkáknak megfelelően befelé eldőlt és összenyomódott — ennek ellenére igen laza föld töltötte ki. 112. sír. Felnőtt. Sírim. 65 cm, mélyreásás nincs. Koponyája a csigolyákhoz és az alsó állkapocshoz képest elbillent. 13. sír. Gyermek. M. 45 cm, igen rossz megtartású, sem mélyreásás, sem koporsóelszíneződés nem látszott. A lábvégnél eldőlt edényke került elő. A tápi temető adatainak értékelése 1. Az ásatás menete során tett megfigyeléseink nem teljesen egyenértékűek. Ahogy megismertük fokozatosan a jelenségeket, úgy válták megfigyeléseink pontosabbá, dokumentálásuk részletesebbé. A sírok aljának kiképzésére pl. már az első ásatás alkalmából felfigyeltünk, de nem dokumentáltuk és külön nem vizsgáltuk. A vasalt koporsók meglétét is észleltük, de pontos rögzítésük elmaradt. Később már rendszeresen vizsgáltuk a gödrök fenekét, előbb csak alaprajzot, később már metszeteket is készítettünk róluk. Ezek a belső metszetek egyre több információt adtak. így is elég sokáig tartott, amíg észrevettük, hogy néhány esetben (de nem mindig) a koporsó végdeszkái mélyebbre nyúlnak a fenéknél. Pontosabb lett a koporsóvasalások helyzetének rögzítése is — egy esetben még külön metszet is készült róla. A temetőből nyert információk egyenetlensége szerencsére csak részletkérdések megválaszolását gátolja, felismerésük azonban szükséges ahhoz, hogy a túlkövetkeztetés állandó veszélyével megbirkózhassunk. 2. A 113 feltárt sír mintegy egyharmadában (32 biztos és 3 bizonytalan megfigyelés = 35 eset, 31%) észleltük a koporsó elkorhadt fájának nyomát. Megjegyzendő, hogy a „biztos"-ként felvett esetek közül is némelyik igen nehezen megfigyélhető, vagy magasabb szinten észlelt, de a váz szintjén már észrevehetetlen-dokumentálhatatlan volt (9., 26., 27., 38., 41., 52., 55., 76., 77., 93. sírok). Ha nem kísértük volna különös figyelemmel a koporsó jelenlétét, ezek egy része könnyen elsikkadhatott volna ! 47
