Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Szüts T.: Győr-Sopron megye gazdasága-társadalma Fényes Elek „Magyar országnak” ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geográphiai tekintetben” című munkájában

közben fejlett, amit mutat, hogy egyes gazdaságokban 8—16 darab ló is található.

12 A szarvasmarhatartás szintén fontos a megyei lakosok számára, akik közül a tóköziek és a Repce mentén lakók nagy gondossággal tartják az állatokat. Ugyanis a Tóközben és a Repce mentén a szarvasmarha egyedüli élelme a lakosságnak, és ha árvizes esztendő köszönt rájuk, akkor a szarvasmarhák hullása miatt nagy éhségben szenvedhetnek. A tóközi marhát iszapos, sárga lábáról s hasáról, soványságáról és borzas szőréről; a Repce mentit szép, csontos s széles válláról lehet megismerni.

13 A gazdag, dús füvű rétek lehetővé teszik a juhtenyésztés nyereséges űzését; s mióta Magyaróvárott Károly főherceg a merinói juhokból álló nyájából árverést rendez, az óvári piacon szép kosok és anyajuhok is vásárolhatók. Megyeszerte igen sok juh található, csak a Tóközben van kevés a gazdaságokban. Nevezetes a magyaróvári uradalom juhtenyésztése, amellyel az ország legjelentősebb gazdaságai közé tartozik. Az először Albrecht, majd Károly főherceg birtokában levő uradalomban csaknem 80 000 darab juhból álló nyájat hoztak létre. Arra törekedtek, hogy az állomány amúgy is elég magas értékét spanyol és „electorialis" (válogatott) kosokkal nemesítve tovább fokozzák. A nemesítéssel Magyarország legszebb juhnyájat teremtették meg. A magyaróvári uradalmon kívül nagyszámú és nemesített nyájakat herceg Esterházy, gróf Zichy família, gróf Harrach, gróf Széchenyi, gróf Festetics, gróf Cziráky és gróf Viczay uradalmaiban, valamint a közbirtokos urak gazdaságaiban tartanak. Habár a tenyésztésnek jelentős akadályát jelenti a legelők szűk volta, a jobbágyság is próbálkozik a juhtenyésztés gyakorlásával.

14 Sertést főképpen a Veszprém megyével határos helységekben tartanak, illetve önellátási célzattal tenyésztenek a gazdaságokban. Méhtenyésztéssel az uradalmak és a jobbágyok egyformán foglalkoznak. A selyemhernyó-tenyésztés — kivéve az állami költségen folyó soproni tenyészetet — nem érdemel különösebb említést. Annál inkább figyelemre méltó a szárnyas állatok — lúd, kacsa, tyúk, vízimadarak, fácán — tartása, hiszen Bécs és Pozsony közelsége nagy vonzóerőt gyakorolt e gazdálkodási ágra. A számos folyóvíz és tó gazdag állatállománya — hal, csík, rák, vadkacsa, szárcsa, búvár, snefek (szalonka), túzok, vadlúd ... stb. — hasonló módon fontos forrásul szolgál a gazdálkodáshoz: Győr, Pozsony és Bécs piacain nyereségesen kereskedhetnek velük. Az erdőkben található szarvasok, őzek, nyulak, vaddisznók részben vadaskertállomány bővítése szempontjából jönnek számításba, részben pedig kereskedelmi érdekek hatására növekszik vadászatuk.

15 A mai Győr-Sopron megye gazdaságát is — hasonlóan Magyarországéhoz — alapvetően a mezőgazdasági termelés uralja, az ipari gazdálkodásnak éppen csak a kezdeteit figyelhetjük meg. A „kézi, 's más mesterségek" egyik fő központja Győr, ahol 1000-nél is több mesterember dolgozik (Fényes az iparosok közé sorolja a fuvarosokat, hajósokat, vendéglősöket és kereskedőket is). Ezenkívül Pannonhalmán, Hédervárott, Szent Miklóson, Magyaróváron, Sopronban, Csornán, Hegykőn, Lóson, Mihályin és Rákoson vannak még mesterek, kik például pék, mészáros, asztalos, kovács, takács, szűcs, kerékgyártó, bognár... stb. foglalkozást űznek. Gyárakat, manufaktúrákat nem nagyon lehet találni a megyében: kivéve egy győri ecetfabrikát, egy szentiváni olaj ütő intézetet, egy rajkai posztófabrikát — mely 100 mázsa (bécsi mázsában, átszámítva 56 mai mázsának felel meg) gyapjút dolgoz fel és 30 embert foglalkoztat —, a magyaróvári sajtfabrikát, urasági sör-, valamint pálinkaházakat, gőz által hajtott ritka ren400