Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Szüts T.: Győr-Sopron megye gazdasága-társadalma Fényes Elek „Magyar országnak” ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geográphiai tekintetben” című munkájában

időben szénatermesztésével nyújt hasznot e vidék gazdáinak, persze mindennek lehetővé tételéhez szükség volt egy csatorna megépítésére a mocsárból a Rábca irányába és 1819-től közel 10 400 láb (bécsi lábban 3287, 232 m, pozsonyi lábban 3099,20 m) hosszúságú gát, töltés védi a Hanságot környező területet a nagyobb vizek esetén fellépő áradásoktól. A Hanságtól délre, Vas megye határán ha­talmas búzaföldek, dús rétek és birkanyájak, ménesek és szarvasmarhacsordák bizonyítják e vidék gazdagságát. 7 A mai Győr-Sopron megye mezőgazdasága igen kedvező adottságokkal ren­delkezik, hiszen a használható földterületének több mint 50%-át szántóföldek foglalják el. E földek pedig nagyon termékenyek: a gabona minden neme ter­meszthető rajtuk és még kivitelre is bőven jut belőle. Búzát főképpen a Sziget­közben, a Kis-Duna és a Rábca között, a Rába mellékén és Rábaközben; rozsot a pusztai, sokorói járásokban és a Rábaközben termelnek. Árpát, zabot, kölest és kukoricát szinte mindenhol láthatunk a szántóföldeken. Burgonya az 1810-es évektől kezd egyre inkább tért hódítani, míg a hajdina (pohánka), a kender és len vetése éppen megjelenik a szántóföldi művelésben. Dohányt elsősorban a Rába mellékén, Kapuvárott, Gartán, Babóton és Vitnyéden termesztenek, a kerti vetemények körül pedig a pataháziak, szigetköziek, révfalusiak és óváriak szorgoskodnak: híres a szigetközi fejes káposzta Hédervár mezőváros, Ásvány­ráró, Darnózseli községek kertjeiből. Mivel a rét, legelő és erdő aránya a használható földterületből megközelíti a szántóföld területének nagyságát, ezért a megyének ennélfogva nagy gazdag­sága van fűben és szénában egyaránt. Kiemelkedő szénatermést hoz szinte min­den esztendő a Tóközben, Hanságban és a Repce mellékén, aminek következ­ményeként jelentős mennyiségű kivitel válik lehetővé Bécs és Pozsony piacaira, s e kedvező körülmények között még késő ősszel is hatalmas tömegű takarmány áll a szarvasmarha-, ló- és juhtenyésztés folytatásához. A nyugati részen, a he­gyes vidékeken a természeti feltételek inkább lucerna, lóhere, fehérrépa és bük­köny termesztését tették lehetővé. A gyékényből, sásból és nádból a felhaszná­láson túl fellépő felesleg a Hanság környéki ipari termelés számára jelent fon­tos nyersanyagot. A mai Győr-Sopron megye gyümölcstermesztését vizsgálva szintén kedvező adottságokkal találkozhatunk. Még a szőlőhegyek is gyümölcsfákkal vannak be­telepítve, és a megye összes termőterületét figyelembe véve a lakosok igen sok­fajta gyümölcs termesztésével foglalkoznak. Híresek a baráti őszibarackok és spanyolmeggyek, a magyaróvári gyümölcsfaültetvények, Halászi somfás erdői, Feketeerdő, Arak, Rajka és Szolnok gyümölcsösei, Győr és Hédervár határában, a Duna-szigetekben, Tóközben, Enesén, Sövényházán és Dunakilitiben található gyümölcsöskertek és a soproni szőlő. Sárga- és görögdinnyét a pusztai és sokorói járásokban termesztenek. Sopron környékén hatalmas gesztenyeerdők vannak; az aszalt és a „becsinált" gyümölcs készítése messze földön híres. A 60 441 holdnyi szőlőskertek és hegyek közül a legjobb borokat Sopron vidékén levő sző­lőkből állítják elő, melyeknél csak a világszerte ismert tokaji aszúbort találják jobbnak. Még jó és erős borokat Tényő, Ménfőcsanak, Barát, Nyúl, Ëcs, Pannon­halma, Ravazd, Lébénymiklós, Fertőrákos, Német-Keresztúr, Hidegség, Kövesd és Szakony környékén termelnek. Az évi bortermést 56,8 millió literre 8 lehet tenni. A szántóföldi gazdálkodás eddig felsorolt, minden ágát szorgalmasan űzik a megye lakosai, akik közül a győriek és a Győr környékiek munkásságát a nagy népsűrűség (55—56 fő/km 2 ) 9 és a nagy piacok közelsége egyaránt meghatvá­398

Next

/
Oldalképek
Tartalom