Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Gecsényi L.: Einige Fragen der wirtschaftlichen und sozialen Lage des Komitates Győr auf der Wende des XVII–XVIII. Jahrhunderts
zésre. A megye területén lévő erdők a földesurak saját kezelésében voltak, és a lakosság számára csupán a cserjések, bokrok maradtak faszerzési lehetőségként. A mezőgazdaság mellett a gazdasági élet másik fontos tényezője: a kézműipar helyzete ugyanebben az időszakban a következőképpen alakult. Iparost Győrön és a külvárosainak számító Révfalun, Szigeten kívül keveset találunk a megyében. A megyeszékhely továbbra is maradéktalanul betöltötte az ipari és kereskedelmi centrum szerepét. A vidéken legtekintélyesebb számban molnárok éltek, főként a Mosoni-Duna és a Nagy-Duna mentén, Dunaszegtől, ill. Ásványtól egészen Gönyüig. Ezenfelül azonban malmok működtek a Rábán, a Marcalon és a Bakony-folyásokon is. Ezek biztosították nemcsak a helyi jobbágyi gabonatermés feldolgozását, hanem a dunai malmok (kb. 45) a Dunától északra fekvő terület ellátását is. A malmok többsége révfalui, szigeti, újvárosi lakosok, illetve a jobbágy községek kezén volt. A molnárokon kívül a többi szakma képviselői a népesebb településeken dolgoztak, ahol ezt a helyi igények szükségessé tették. Szentmártonban kádár (2 fő), takács, varga, szabó, sütő, szíjgyártó, kerékgyártó (2 fő), mészáros, kovács; a környékbeli helységekben többnyire kovács, mészáros, esetleg takács (Mezőörs, Káptalan-Nyul, Táp, Tápszentmiklós), vagy kádár (Nyúl) dolgozott. A szentmártoni iparosok a jobbágyi piacon kívül minden bizonnyal kielégítették a főapátság igényeit is, s ez indokolta a differenciáltabb kézműipar (pl. sütő, szíjgyártó) képviselőinek jelenlétét. Az ipar szerkezetének vizsgálatakor világosan kitűnik, hogy az iparral foglalkozók többsége a szántóföldi művelés mellett gyakorolta mesterségét, így árutermelése csak szűkre szabott keretek között mozoghatott. A választékosabb és minőségileg jobb árucikkek beszerzését — egyben saját áruik értékesítését — mind Győrött, mind más környékbeli mezővárosi piacokon könnyűszerrel megtehették. A kereskedelmi orientáció, Győr meghatározó elsőbbsége mellett, éppen a mezővárosi piacok: Pápa, Komárom, Magyaróvár, esetleg Somorja irányába mutatott. A Sokoróalja déli falvaiból Pápára, a Tóköz és Szigetköz nyugati falvaiból Óvárra jártak a piacot keresők. összességében megállapíthatjuk, hogy a XVIII. század első évtizedeiben a megye gazdasági élete, népességi viszonyai kiheverték a háborús csapásokat és kiindulópontjául szolgálhattak a további fejlődésnek. Gecsényi Lajos EINIGE FRAGEN DER WIRTSCHAFTLICHEN UND SOZIALEN LAGE DES KOMITATES GYÖR AUF DER WENDE DES XVII—XVIII. JAHRHUNDERTS Die Abhandlung verzeichnet kurz zur Einleitung die Siedlungsverhältnisse des ehemaligen Komitates Győr (Raab) im XVI — XVII. Jahrhundert. Ein Überblick der, von den türkischen Heerzügen verursachten Verheerungen und der grossen Vernichtung der Bewohner und der Praduktionsfaräfte wird uns gegeben. Aim Ende des XVI. Jahrhunderts geriet das ganze, bis zum Flusse Raab reichende Gebiet des Komitates unter türkische Herrschaft, und diese Situation, hat sich bis zum letzten Drittel des XVII. Jahrhunderts nicht geändert. In dem sogenannten türkischen Eroberungsgebiet setzte sich die Macht der türkischen und der ungarischen Behörden ebenfalls durch. (zB. im Rechtsspruch und in der Besteuerung) Wegen dieser doppelten Belastung verhessen die Bewohner mehrerer Dörfer ihre Wohnstätten. Die Truppen des, mit Versagen geendeten türkischen Heerzuges gegen Wien im Jahre 1683 haben bei dem Hin-, und Rückmarsch durch das Komitat passiert, und verursachten den Bewohnern neue Verluste. In den darauffolgenden ruhigen Jahren wurde aber das Neubesiedeln der verlassenen Ortschaften, das Vermehren der Bewohnerzahl begonnen. Diese friedlichen Zeiten wurden von den Kriegsereignissen des 393
