Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Gecsényi L.: Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII–XVIII. sz. furdulóján
1710 táján még a felületes vizsgálódások alapján is úgy tűnik, hogy a lakosság életkörülményei megyeszerte nem haladták túl a hódoltsági viszonyokat. A gyarmatiak még 1708 májusában könyörögve kérték földesurukat, hogy tekintettel nagy nyomorúságukra, az őket ért károkra, csökkentse terheiket. Válaszként kétévi átalányfizetési kedvezményt, a majorsági földek és pusztatelkek szabad művelését, a korcsmáitatás egyévi bérletét engedélyezte számukra a prépost. 38 Nem lehetett különb másutt sem a helyzet, miként azt a különböző öszszeírások tükrözik. Puszta telkek sorsa, elhagyott házak, szántóföldek jelezték az 1683 óta csak rövid időre megszakadt háború nyomát. 1710-ben a Viczay-birtokrészeken az elhagyott telkek aránya a következőképpen alakult. Hédervárott 6 puszta, 5 lakott, Ásványon 10 puszta, 16 lakott, Dunaszentpálon 8 puszta, 4 lakott, Öttevényszigeten 14 puszta, 16 lakott telket vettek számba. Kisbaráti teljesen leégett, lakói a környező falvakban kerestek átmeneti lakóhelyet. 39 II. Az 1700-as évtized végén Győr vármegye területén — Győr városán kívül — 65 lakott hely létezett és pusztán állott 11, 1683—1710 között, valamint 10— 12, korábban elnéptelenedett, település. Üres volt, mint láttuk a lakott helyek telkeinek tekintélyes hányada is. Az élet megindulása, a helyreállítás az előző évszázadtól eltérően most nem váratott magára. Az 1710-es évtizedben a megye lakossága új telepesekkel egészült ki, akik a szomszédos, vagy távolabbi megyékből, külföldről, illetve a megye más falvaiból érkeztek az elhagyott helységekbe. Annak ellenére azonban, hogy a lakosság számottevő része újonnan jött Győr megyébe, mégsem nevezhetjük a folyamatot egyértelműen „telepítés"-nek. Szabályos telepítésről ugyanis csupán az esetek kis részében volt szó. Az újonnan jöttek — hívó szóra vagy anélkül — egyenként, legfeljebb 2—3 családnyi magukkal telepedtek le, egy-egy községben. 1713-ban felpéci jobbágyok költöztek Tétre, Csanakra, Gyarmatra, Szemerére, Kocsra. 1718-ban Szemerére egy család Pozsony megyéből, Rábaszentmiklósra két család Sopron megyéből, Tétre egy család Sopron megyéből, két család Ausztriából érkezett. 40 A Gyirmóton 1720-ban összeírt 10 jövevény családfőből egy személy Mosón megyéből, két személy Szentivánról, egy személy Felpécről jött. 40a Ez az állandó gyarapodás, vándorlás még a következő éveket, évtizedeket is végigkísérte, hiszen a puszta telkek száma csak csekély mértékben fogyott. 1718—1719-ben Zámolyon, a Kaunicz-birtokrészen 12, 1720-ban Vámoson 8, Radványban 15, Abdán és Öttevényszigeten 4—4, Nagybarátin 8 hely állt üresen. 41 A szórványos költözések mellett természetesen egy-egy falu részleges vagy teljes „megszállítására" is sor került. 1710. június 8-án a pannonhalmi főapát az elhagyott écsi birtokrészen lévő 17 telek benépesítésére adott ki felhívást. A feltételek szerint a 3 évi szabadság alatt fél rész dézsma, majd utána lakott helyenként évi 4 forint; robot a főapáti szőlőhöz; ajándékok; egy szekér fa és a tized, kilenced járt a földesúrnak. A betelepülőkről nincsenek közelebbi adatok, valószínű azonban, hogy többfelől érkeztek Écsre, mert 1720-ban a 10 magyar jobbágy mellett 4 német és 3 délszláv nevű családot is találunk. 41 Az 1530-as évektől pusztán álló Tény őt 1713-ban 20 felpéci jobbágy- és zsellércsalád szállta meg, akikhez a következő években 5 Veszprém megyei lakos csatlakozott. A tényői telepesek számára a vármegye is adómentességet adott úgy, hogy ha megyéből jöttek, akkor egy év, ha idegenből, akkor 3 év szabadság járt nekik. 42 ' 387
