Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Gecsényi L.: Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII–XVIII. sz. furdulóján

kota lélekszámát viszont a látogatást végző főesperes nem jegyezte fel. Ha a te­lepülések 222 fős lakossága tlagá val számítjuk e hiányzó 4 falut (Szentmárton mezőváros volt), úgy 9551 fős össznépességet kapunk. Ha figyelembe is vesszük, hogy ez csupán a megye lakosságának 2/3-a, a becsült összlélekszám akkor is alatta marad az 1671. évi becslésnek. E különbség hű tükrözője az időközben végbement pusztulásnak. Az érintett területen ekkor 24 falu egyházi, 12 főnemesi, 6 köznemesi föl­desúr kezén volt. 22 A katolikus földesurak meghatározó túlsúlya ellenére a 42 településből 23 helyen talált a főesperes protestáns papot vagy tanítót. Közöt­tük Pázmándon és Mezőőrsön a vallásáért gályákon raboskodott Kocsi Bálint és Űjvári János református prédikátorokat. A protestáns lakosság nagy száma a következő esztendőkben jelentősen kihatott a népmozgásokra. Ekkor indult meg ugyanis — Keresztély Ágost győri püspök és vikáriusai irányításával, a győri jezsuita rendház szerzeteseinek részvételével — az ellenreformáció támadása. 1700 és 1701 folyamán 12 helyről távolították el a prédikátort, közte Perről, a püspök birtokáról, ahol a lakosság hevesen összetűzött a kivezényelt püspöki hajdúkkal. Tápszentmiklóson, Mezőőrsön és Mórichidán a jobbágyok ugyancsak védelmére keltek a prédikátoroknak. 23 Az elűzött protestáns papokkal együtt több helyütt a protestáns családok is elvándoroltak a falvakból. A Rákóczi-sza­badságharc éveiben ugyan szünetelt a reformáció híveinek üldözése, de annál nagyobb hévvel lobbant föl a kurucok veresége után. Mint láttuk a XVII. század utolsó éveiben a megye településhálózata kihe­verte a háború megpróbáltatásait. Megszűntek a martalócok portyázásai, csök­kent az átvonuló katonaság létszáma, ezek által csökkent a lakosság élet- és vagyonbiztonságát közvetlenül fenyegető veszély lehetősége és nagysága. Más­felől — különösen a volt hódoltsági területen — megtörténtek az első lépések a földesúri és állami kizsákmányolás növelésére, szervezettebbé tételére. Ezt tük­rözte a csornai prépostság birtokaira (Gyarmat, Nagybaráti, Szőgye) 1702-ben kiadott új urbárium, amely általában és részleteiben csaknem valamennyi job­bágyi terhet felemelte és megsemmisítette az előző úrbéri szerződéseket. Leg­inkább súlyos terhet jelentett, hogy Gyarmaton majorságot létesítettek és en­nek fenntartására az igás robotot egy hold megművelése helyett két holdban, a kézi robotot évi 300 napban állapították meg. 24 A nem kevés negatív vonással terhelt, de mégiscsak békésebb időszak to­vábbi kibontakozását azonban ismét lehetetlenné tette a háború. A császári el­nyomás ellen kibontakozó szabadságharc seregei 1704 tavaszán már átcsaptak a Dunántúlra és Ausztriát fenyegették. Károlyi Sándor tábornok csapatai több­ször érintették a megye területét, noha Győr várát és városát szilárdan tartotta a császári helyőrség. 1703 utolsó hónapjaitól jelentősen megnőtt a megyében ál­lomásozó császári egységek száma is. A győri helyőrség, az átvonuló reguláris ezredek, de még inkább a segédhadakat alkotó rácok erősen sanyargatták be­szállásolásaikkal a helységek lakosságát. 24 / 3 Különösen sokat szenvedtek a főút mentén Öttevény, Abda, Szentiván, a Szigetközben Dunaszeg és délen Malom­sok lakói. Az abdaiak az állandó zaklatások miatt (ha a város kapuit este bezár­ták, minden katonai egység, utas Abdán éjszakázott) kiszorultak házaikból és hosszabb idő óta kunyhókban húzódtak meg. öttevényről néhány hónap alatt 450 ökröt és tehenet, 133 lovat, 360 juhot — azaz a teljes állatállományt — haj­tottak el. 25 A Marcal menti Malomsok lakói az út mellett elhagyták régi lakóhe­lyüket és felépítették „új" Malomsokot. 26 A dunaszegiek a falut környező er­dőkben, zsombékosokban húzták meg magukat és onnan jártak ki földjeiket művelni. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom