Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Dóka K.: A Rába felmérése a XIX. század első felében

ron megye közösen járulnak hozzá. Keczkés elvállalta a terv és költségvetés elkészítését az új helyzetnek megfelelően. A munkát azonban nem tudta elvégezni, hanem azt az új pozsonyi igazgató mérnöknek Liedemann Emilnek adta át.

80 Az 1840-es években két újabb szintezési munka is folyt a Rába-vidéken. Folytatták a Marcal térképezését. A teljes anyag 13 szelvényből ált. A felső szakaszt ábrázoló, utolsó szelvény méretaránya nem a szokásos 1:7200, hanem 1:14 500 volt, és ezen a térképlapon alig látszott valami. A szintezést ezúttal a megyeri malomig végezték el. Az anyag kiegészítésére a helytartótanács adott utasítást. Kérték, hogy Megyer felett is végezzék el a szintezést, az utolsó lapot készítsék el más méretarányban, mérjék fel a malmokat, a Marcal és a mellékfolyók víztömegét, ha a völgyben vízlevezető árok van, azt is jelöljék meg a térképen. A kiegészítést a megyei mérnökök hajtották végre.

81 Már 1843-ban szóba került, hogy újabb, ellenőrző szintezést kell végrehajtani a Rába főágán. A szintezési jegyzőkönyv tanúsága szerint a 0 pontot — azaz a hasonlítósíkot — most már az osztrák határnál vették fel. Megjelölték az alappontok számát, távolságát, a rájuk vonatkozó, előre-hátra történt lécleolvasás adatait, az alappontok mélységét a hasonlítósík alatt, valamint a víztükör mélységét a szintezett alapponttól. A munka technikai színvonala a korábbihoz képest annyiban fejlődött, hogy már a magas partok bemérésére is lehetőség volt. A mérésből csak egyetlen szintezési jegyzőkönyv maradt fenn. Ebben mindössze 51 szintezett alappontra vonatkozó adatok vannak feltüntetve. Valószínű, hogy az anyag kivonata egy elkallódott, részletesebb jegyzőkönyvnek.

82 A szabályozási munka megindulása egyre jobban elhúzódott. Sem műszaki, sem politikai téren nem volt olyan egyén, aki kézbe fogja az ügyet. Az erélytelen királyi biztos Győr és Sopron megye között sem tudott békét teremteni. Vásárhelyi halála után Keczkés a Tiszához került, szó sem lehetett arról, hogy a Rábához elhívják. A pozsonyi mérnök sem foglalkozott a kérdéssel, mert a Duna szabályozását fontosabbnak tartotta a Rábánál. Győr és Sopron megye vitája — a Rábca-kérdésben — egészen elfajult. 1846-ban Kapi község mellett, a gátnál verekedés tört ki a két megye lakosai között. A gátat a soproniak lerombolták. A helyzet Vas megyében is súlyos volt. Rumnál váratlanul árvíz pusztított. Győr megye vezetősége tisztában volt azzal, hogy a felmérés, a megalapozott szabályozási terv elkészítése nem elegendő, hanem erőskezű, tekintélyes egyén munkálkodása szükséges ahhoz, hogy a helyi ellentétek közepette eredményt érjenek el. Széchenyi Istvánt kérték fel királyi biztosnak, aki el is vállalta a megbízatást. 1847. május 14-én a kancellária hozzájárult ahhoz, hogy kezébe vegye a Felső-Duna és Rába ügyét. Pálffyt felszólították, hogy míg Széchenyi tevékenykedik, hagyjon fel biztosi munkájával. Széchenyi meginduló tevékenységét az 1848-as események szakították félbe.

83 A Keczkés-féle terv elkészítése és az 1848-as forradalom között eltelt tizenöt évben — néhány megbeszélésen kívül — semmi sem történt a Rába szabályozása ügyében. Magát a tervezetet, a felmérési anyagot is sokáig elveszettnek hitték. 1848-ban — leltározás alkalmával — csak 36 szelvényt találtak a központi térképtárban.

84 A felmérés anyaga és Keczkés javaslata azoknál a mérnököknél és hivatalnokoknál volt, akik a folyó későbbi szabályozási terveit készítették, és tőlük került vissza az építési igazgatóság levéltárába. Az ismertetett felmérés jelentősége az volt, hogy végrehajtói első alkalommal rögzítették a Rába vízrajzi adatait, és így alapot teremtettek a későbbi sza375