Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Dóka K.: A Rába felmérése a XIX. század első felében

pen értelmezik, és még részrehajlástól is tartani lehet. Egy Kőszegen tartózkodó Czitkovits nevű földmérőt javasoltak a feladat végrehajtására. Véleményük szerint — a kilátásba helyezett napidíj mellett — ő is elvégzi a munkát.

53 A megyék meg sem kísérelték, hogy az építési igazgatóságtól kérjenek segítséget. Krötzer Márton gyakornok, aki már Győrnél is dolgozott, jelentkezett, hogy részt vesz a Rába szintezésében, de nem engedték a területre.

54 Az építési igazgatóság elutasította a soproniakat is. Ök nem tartottak semmiféle részrehajlástól. Bíztak a helyi mérnökök munkájában, hivatkozva arra, hogy sokkal jobban ismerik a terepet, mint az idegenek. Ha egy új ember fog az egész folyóval foglalkozni, nyilván több időt vesz igénybe a munka, mint három megyei mérnöknek.

55 A felmérés megkezdése elodázódott. A Vas megyeiek számára a költségek megtérítése okozott problémát. Az ő megyéjükben volt a leghosszabb a folyó, érthető módon érzékenyen érintette őket a kérdés. A helytartótanács olyan döntést hozott, hogy a pénzt egyelőre hitelezzék a házipénztárból, majd a kamara utólag megtéríti.

56 A felmérés mielőbbi megkezdését az árvizektől veszélyeztetett Győr megye sürgette leginkább. Felszólították az érdekelt Vas és Sopron megyei mérnököt, hogy lássanak együtt munkához: először is tartsanak közös megbeszélést. Vas megyéből hamarosan kaptak választ, azonban a soproniakat nehéz volt meggyőzni. A győriek véleménye szerint nem lett volna jó idegenekre bízni ezt a fontos munkát.

57 1822. április 23-án Vas, Sopron, Győr megye mérnökei (Szalay János, Wagner Mihály, Király György) Szanyban összegyűltek a teendők megbeszélésére. Először összeírták, hogy a munkához milyen eszközökre van szükség. Szintezőműszerrel ekkor már mindhárom megye rendelkezett. Vas megye műszerét kijavították: távcsövét dupla üveggel látták el. Rendeltek háromféle beosztású szintezőlécet, rajzeszközöket, minden mérnök számára két darab mérőláncot. A meder mélységének megállapításához réz- vagy vastalppal ellátott szondarudat, a vízszint emelkedésének és esésének vizsgálatához 4 db vasalt karót. A szelvénykötél vastagsága másfél centiméter, hossza 47 m volt, 1—1,5 m hosszú vasalt karóra lehetett tekerni, amelyet viasszal vontak be, és rajta rézkarikák jelölték a felcsavart kötél hosszát. A felszerelést ladikok, csónakok, csáklyák egészítették ki. Kérték, hogy napszámosok és hajóslegények álljanak rendelkezésükre, a helyi lakosok a lehetőségekhez képest tisztítsák ki a partot, a molnárok húzzák fel a zsilipeket, míg a munka tart. Az eszközöket a megyék Voigtlander-cégtől szerezték meg. A szanyi megbeszélés alkalmával átvizsgálták a régi térképeket is. Megállapították, hogy egyszerűbb, ha az egész felmérést elölről kezdik, mert a régi állapothoz képest igen sok a változás. Megegyeztek, hogy május 28-án kezdik meg a munkát. Szanytól a nicki elágazásig együtt haladnak, és majd itt jelölik ki a mérés kezdőpontját. A megállapodásról írásbeli egyezség született.

58 Május 28-án azonban Vas megye mérnöke nem volt ott a megbeszélt helyen. Wagner Mihály és Király György közösen kezdték a helyszínrajz készítését. Bejárták a Marcaltő Bodonhely közti szakaszt — ahol a Rába határfolyó volt a két megye között — ezután saját területeiken dolgoztak. A helyszínrajzok augusztus 25-re készültek el. Ekkor a két mérnök a Rába-toroknál találkozott, és együtt kezdték meg a szintezést a Sopron és Győr megyei szakaszon. Munka közben sok nehézséggel küszködtek. A partok járhatatlanok voltak, a megyei hatóságoktól sem kaptak segítséget. A megye állandóan új feladatokkal látta el őket, és így a szintezés csak 1825 novemberére készült el. A szanyi meg357