Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Dóka K.: A Rába felmérése a XIX. század első felében

A RÁBA FELMÉRÉSE A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A Rába a Duna egyik legjelentősebb jobb oldali mellékfolyója. Nagyságát, hoszszát, vízhozamát tekintve nem tartozik ugyan Magyarország legnagyobb folyói közé, mégis évszázadok óta fontos szerepet játszik a nyugat-dunántúli lakosság életében. Vízgyűjtő területének % része Magyarországra esik. Sárvárig a dombok között, 2—3 km széles völgyben kanyarog, majd kilép Rábaköz széles síkságára, és Répcelaknál megkezdi hordalékkúpja építését. Vas megye területén felső és közép-, a síkságra érve alsó szakasz jellegű. Vízgyűjtő területén sok a csapadék, ezért vízhozama bőséges. Legfontosabb mellékfolyói a vasi kavicstakarón keresztülhaladó Gyöngyös, Sorok, Pinka, Herpenyő, valamint a Repce és a Marcal, amely megkerülve a Rába jobb parti hordalékkúpját, párhuzamosan fut vele, és Győr alatt éri el a folyót. Nicknél a Rába két ágra szakad: a Kis(Kapuvári) és Öreg-Rábára. A Kis-Rába felveszi a Repcét és innen Rábcának nevezik. A két ág a győri torkolatban egyesül. A Rába és mellékfolyóinak erózióbázisa Győr és vidéke, de a folyami hordalék töltötte fel a Kisalföld mezőgazdasági szempontból legjobban hasznosítható területét, a Rábaközt is.

1 A Rába szeszélyes vízjárásával a jelenben és a múltban egyaránt sok gondot okozott. Partjain már a középkorban árvédelmi gátak épültek, és szabályozásának kérdése a XVII. századtól foglalkoztatta az országgyűlést és a megyei hatóságokat. A helyi lakosok a XIX. század közepéig sokat tettek az árvíz elleni védekezés terén, de végleges szabályozási munkákra csak az 1880-as évek végén kerüit sor. Nemcsak a Duna mellékfolyói között volt utolsó a Rába rendezése, hanem a Tisza-völgyi folyóké is megelőzte azt. Ennek több oka volt. Elsősorban az óriási költség, amit a viszonylag kis terület ármentesítése igényelt volna. Nemcsak a Rába és a mellékfolyók rendezése jelentett komoly feladatot, hanem a kérdéssel összekapcsolódott a Hanság és Fertő ügye is. A szabályozási tervek sorra megbuktak a helyi ellentétek miatt: az egyes megyék, helységek, a folyó felső és alsó szakaszán lakó érdekeltek vitáiban. A Rába folyó történetével a szakirodalom általában keveset foglalkozott. A régebbi és újabb összefoglalások ugyan adnak rövid áttekintést a kérdésről, illetve annak egyes részleteiről,

2 és a Rábaszabályozó Társulat két vezetője (Szalacsy Lajos és Meiszner Ernő) 1895-ben a folyó felmérésének, rendezésének, a társulat addigi működésének történetét monográfiájukban összefoglalták.

3 A nehezen áttekinthető munka jórészt visszaemlékezéseken alapul. 1968-ban jelent meg Sárközi Zoltán: Árvizek, ármentesítés és folyószabályozás a Szigetközben és az Alsó-Rába vidéken c. munkája,

4 amely a Győri Levéltár irataira támasz345