Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

H. Kolba J.: Gotische Kelche in der Kathedrale von Győr

Der Kelch mit glattem Fusse aus Mezőörs ist auch mit Strahlenkranz verziert. (Abbildungen 20—22.) Seine proporzionierte Form und wenige Verzierung sind vom eleganten Eindruck. Das Stück stammt aus der mittelalterlichen Kirche des Dorfes und wurde in einer Raaber oder Pressburger Werkstätte, mit dem Kelche von Himód gleichzeitig in den 50-er, 60-er Jahren des XV. Jahrhunderts verfertigt. Der Kelch von Derecske vertritt mit seinem runden Fuss einen anderen Typ. Seine hohe, röhrenförmige Unterlage findet in den Ständerringen mit Inschriften und indem, von gravierten Blättern verzierten Nodus eine schöne Fortsetzung. Das Diameter der Kuppe ist grösser, als dasjenige der Unterlage. Es wurde wahrscheinlich in West-Ungarn verfertigt, kann aber auch aus einer deutschen Werkstätte entstammen. Der Kelch der Gemeinde von Vezekény stammt aus der im Jahre 1265 zum ersten Male erwähnten Kirche. Der glatte Sechspass-Fuss und der stämmige Nodus lassen das Stück auf die Mitte des XV. Jaihrihunderts datieren. (Abbildungen 25—28.) Die Kelche mit Filigranenarbeit gelten als hervorragende Stücke des Domschatzes von Raab. (Abbildungen 26—31.) Die Verzierung des ersten wurde aus kreisförmig angelöteten Kügelchen gebildet, Nodus und Ständerringe wurden in gleicher Weise gestaltet. Der zweite Kelch ist nur auf den tropfenförmigen Plättchen des Fusses und auf dem Kuppakorb im geometrischen Netzmuster von Filigranen geziert. Der Meister beider Kelche ist unbekannt, die bevorzugte Goldschmiedetechnik des Zeitalters war in vielen Gebieten von unserem Lande beliebt. Annehmlich gelten die Stücke als Werke ungarischer Meister vom Ende des XV., oder Anfang des XVI. Jahrhunderts. Zurzeit konnten keine karakteristische Merkmale von einer der grösseren Werkstätte auf den Kelchen wahrgenommen werden. Judit H. Kolba JEGYZETEK 1 A püspökség 1977-ben szerencsésen megtalálta azokat a gótikus kelyheket, melyeknek hollétéről a háború óta nem tudtunk. Itt köszönöm meg, hogy számomra lehetővé tették a közlésre került tárgyak részletes tanulmányozását és fényképeztetését. 2 Régi egyházművészet országos kiállítása. Bp. 1930. Bedy V., A győri székesegyház története. Győr, 1936. A magyar történeti ötvösmű-kiállítás lajstroma. Bp. 1884. Balogh J., A művészet Mátyás király udvarában. I—

II. Bp., 1966. 3 Az Arrabona terjedelme nem tette lehetővé, hogy az ismertetendő anyagot két részben közöljem, így rövidebb leírásokra és vázlatos összehasonlító elemzésre volt mód. 4 Ez a kehely is az újabb leltározáskor került a kezünkbe. Ltsz.: Gy. 77.3. Méretei: m. 23,8 cm, t. á. 13,6 cm, t. m. 5,5 cm, nódusz m. 8,5 cm, sz. á. 9,8 cm, kuppa m. 9,1 cm. írod.: 1884-es ötvösmű-kiáll. i. m. 84. o. Nr. 58. Régi egyházm. i. m. 39. o., Nr. 205., Bedy i. m. 52. o. Mihalik S., Emailkunst im alten Ungarn. Bp. 1961. 28. o. 28. kép. 5 A virágok elnevezése megközelítőleg a ma ismert nevek alapján történt, olyan virágokkal, amelyek a XV. században is ismertek voltak. A nőszirom pl. hiteles ábrázolásban látható M. S. mester Mária és Erzsébet találkozása c. képén is. 6 A Telegdiekről Nagy J. Magyarország családai. Bp. 1860. 11. k. 143. o. Rákócziné uo. 3. k. 11. o. A Telegdi családnak Bihar megyében voltak birtokai. Címerük nem egyezik a liliomos címerrel, az korábbi. Sajnos, ezt a címert nem tudtam azonosítani, pedig feloldása közelebb vinne a készítés körülményeinek ismeretéhez. A nevek i-re végződő alakja a kehely felirata után. 7 Nagy I., i. m. 8. k. 102. o. 8 Jakó Zs., írás, könyv, értelmiség. Bukarest, 1977. 177. o. és Balogh J. i. m. 388. o. 13. 9 Kolozsvári ötvösök a XV. században: Balogh J. i. m. 363. o. és Jakab E. Kolozsvár története. Bp. 1888. A műhely lokalizálása csak feltételezés, erre közvetlen bizonyíték nincs. 10 Mihalik S. i. m. 47. o., 32. kép. 324