Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

H. Kolba J.: Gótikus kelyhek a győri székesegyházban

A nódusz lapított pogácsa alakú. A küllőkben a sötétpiros gránátköveket rombusz alakú foglalatok tartják. A küllők mellett levél alakúra domborított díszítés. A felső szárgyűrű tartja a kuppakosarat, mely a kehely legaranyosabb része. Karcsú pohara egyenletesen szélesedik a száj felé. Díszítése vésett: három sugárkoszorú nyílik egymásból. A legalsók a leghosszabbak, a két felső sor vésésekkel megszakított nyalábokból áll. Elegáns a bordasor feletti liliomos pártakoszorú: ívek kötik össze a karcsú virágfüzéreket. A kuppakosár sima, kb. félmagasságig ér a kosár. A kehely talpán alul szög tartja a belső hengert, melyre a szár részeit felhúzták. (Utólagos, múlt századi javítás.) A kehely magyar munkának látszik, beleillik a korszak vidéki, kisebb műhelyekben készült tárgyainak sorába. A püspökség adatai szerint a mezőörsi plébániáról származik, mely a győri püspökség egyházmegyei fősége alatt állt.

47 Középkori kolostor nyomai ismertek,

48 tehát meglévő település, templommal rendelkező falu lehetett. A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felszentelt templom matrikulája 1703-tól ismert. A XV. század 50—60-as éveiből származó kelyhet a török harcok idején talán rejtegetve mentették meg. Párhuzamok, a himódi kehely mellett is, számosan találhatók. Az MNM sugaras kelyhe,

50 az erdélyi anyagban a kisdisznódi sugaras, sima talpú kelyhet hasonlíthatjuk,

50 Róth V. gyűjtésében pedig

51 az omlási, szászkézdi, botfalvi, keresdi és bessenyői kelyhek. Érdekes, a felvidéki anyagban

52 és a lengyel emlékek

53 között kissé később, a XVI. század elején, közepe felé gyakoribb a sugárkoszorú, sokszor már reneszánsz mintás talpakkal. Az erdélyi párhuzamok a XV. század végénél nem későbbiek, a kifejezetten gótikus részletek miatt. Mivel helyi jellegzetességet nem említhetünk, győri vagy pozsonyi műhely készítményének véljük. 7. A derecskéi kehely^ (23. kép) Aranyozott ezüst. Kerek talpú, függőleges peremén áttört, kis körökből álló minta halad körbe. Erre támaszkodik a talp boltozata, sima lemezből. Hirtelen keskenyedik s hengeres csővé alakul. Legfelül kerek, gyűrű alakú szárgyűrű, melyen sima keretben, vésett alapon gótikus minuszkulákkal : „hac ihecus!" A lapos pogácsa alakú nódusz két fele élben fut össze. Hat négyzet alakú küllő, a tokok pereme ráhajlik az ezüstlemezekre, melyeket ferde vésetek díszítenek. A zománc ma már nem látszik. A küllők között egy-egy hegyes, erezetes levélke (24. kép). A levelek közötti szabad teret cikcakkban haladó vésett díszítés tölti ki. A felső szárgyűrűn karcolt alapon: „hicmaria" betűk felső végei helyenként belenyúlnak a sima keretbe. A szárgyűrűre kapcsolódik a zömökebb kuppa. Alakja a karcsú talphoz viszonyítva öblösnek tűnik, hiányzik a felirat osztó díszítése. A kehely magassága és a talpátmérő 2:l-es arányt adnak, de a szájátmérő szélesebb a talpnál is. A kelyhet a leltározás során a Papnevelde könyvtárában levő egyházmegyei anyagban találtuk. Ezek a liturgikus tárgyak 1913-ig kerültek a püspöki kincstárba. Akkor kéziratos listát készítettek róluk, feltüntetve a származás helyét. Ez a kehely akkor még az ismeretlen kelyhek között szerepelt. A püspöki megyei konzervatóriumban volt egy bejegyzés 1880 körül, hogy XIV. századi kehely a „derecskéi egyház sajátja."

55 Derecske, ma Vámosde320