Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.

szintesen, a sírtengellyel nagyjából párhuzamosan. Mindkét vége egyenes. H. 8,4 cm, sz. 4,1 cm (75.23.12.). (IV. tábla 12.) 13. Vasikapocs, —175 cm-en, a bal oldalon, középtől D felé, a lábszárcsontok felett. Egyik hegye a bal síp- és szárkapocsesoint közé szorult. Vízszintesen, a sírtengelyre merőlegesen, a vonaltól beljebb feküdt. Mindkét vége egyenes. H. 7,6 cm, sz. 3,7 cm (75.23.13.). (IV. tábla 10.) A koporsó helyreállítását nehezíti, hogy a fa elszíneződése alig látszott. A jobb oldalon a szegek és kapcsok az elszíneződés vonalát követték, a bal oldalon azon belül, sőt kívül is előkerültek vasak. Bedőléssel kell tehát számolnunk (aimit egyébként igazol a 13. lelet helyzete). Bár a 26. sír koporsójának szerkezete némileg eltér a 20. sír koporsójától (nincsenek benne lemezes pántok, viszont jóval több vaskapcsot találtunk), a fedél elkészítését nagyjából hasonlóan képzelhetjük el. Az egyes szegek és kapcsok igen eltérő mélységből kerültek elő, nagy elmozdulásokkal kell tehát számolnunk. A sírfenéken levő kapcsok (13., 12. sz.) és szegek (8., 11. sz.) felülről zuhanhattak be, a feltárt helyzetben nem lehet semmiféle funkciójuk. Nagy valószínűséggel állíthatjuk tehát, hogy a koporsókapcsok a külön készült fedél merevítődeszkáit fogták a deszkákhoz. A nagy szegék a fedél lezárásához kellettek. A szegek görbülését a két különböző deszka (fedél- és végdeszka, ill. láb) különböző ellenállása okozta. A kapcsok végei hol kifelé, hol befelé görbülnek, de mindig a kapocs síkjában. Ez arra utal, hogy a kapcsokkal összeerősített deszkák túloldaláról (a külön készített fedőlap aljáról) oldalra elkalapálták a túlnyúló végeket. A fedélhez felhasznált deszkák vastagságát így kb. egy ujjnyinak becsülhetjük (két deszka együttes vastagsága 3—4 cm). A ládatest helyreállításához igen kevés támpontunk van. A sírgödör két végének lemélyítése és a viszonylagos magasság azt sugallja, hogy lábakon álló (ácsolt) ládát rekonstruáljunk. Ehhez járul a fedél igen erős, nagy szegekkel való lezárásának ténye, amit egyszerűbb nehéz, vaskos anyagú (ácsolt) ládánál feltételezni, mint vékonyabb asztalosládánál. Mindezt támogatja a hasonló lezárású, de pántolt koporsók helyreállítása is. A feltételezett lábak helyzetére viszont végképp nincs semmi konkrét adatunk, a bemutatott rekonstrukcióval csak egy újabb lehetőségre szeretnénk felhívni a figyelmet (26. ábra 2.). 27. sir. Veretes öves férfi, vasalt koporsóban. M. 148 cm, fejnél-lábnál mélyebb (166, ill. 178 cm). A koporsó famaradványait csak a váz szintjén — ott is elsősorban az É-i részen — tudtuk megfigyelni. 90 cm mélységben észleltük, hogy a sír belsejében (a koporsó területén) anás volt a töltelékföld színe, mint a sír fala mentén, kb. 8—10 cm szélességben. Függőleges metszetet alakítottunk ki a sírgödör felénél, és csak a D-i részt mélyítettük le. A metszet egyetlen tanulsága: a koporsó oldalfala annyira lepusztult, hogy a szeszélyesen egymásba futó, egymásra rétegződött sötétebb és világosabb csíkok másra, 'mint a bedőlés dokumentálására, nem voltak alkalmasak. A metszetkialakítás közben 'mozdult ki helyéről két koporsószeg. A sír bolygatott volt, a halott törzsét teljesen öszszeforgatták. A koporsó akkor még tartott, ezt igazolják a helyükön maradt szegek, lemezek és az a körülmény, hogy a koporsó vonalán kívülre az összeforgatott csontok egy töredéke sem került (4. és 24. ábra). A vaspántok, szegek leírása: 1. Vaspánt (75.24.1.), a bal oldalon, lábnál, 45 cm-re a sír végétől, 7 cm-re az oldalfaltál. Függőlegesen állt. Mérhető hossza a sírban 21 cm, sz. 4 cm, jel. szintje 100 cm (vége mintegy 25 cm-re volt a váz felett). Befelé néző, 3,5 cm h., lapos fejű, négyzet átmetszetű, kisebb szeg veri át. A pánt vége lekerekített. 9 db-ra esett szét. (V. tábla 8.) 29