Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

S. Lackovits E.: Lakáskultúra a Fertő mentén. II.

ban található bútorokat beszerezni, pl. éjjeliszekrények, konyhakredenc. Az 1960-as években újabb belső kiegészítések történnek. Akad azonban hely, ahol még az 1970-es évek elején is gyarapodott a berendezés: a városban élő gyermekek az általuk már nem használt bútordarabokat a szülőknek ajándékozzák, pl. ilyen a dívány. A konyhákban újabb és régibb darabok egyaránt megtalálhatók, pl. kredenc és stelázsi. A kamra a padlással együtt továbbra is megmarad tárolóhelynek. Sok ilyen lakásban a bútorok elrendezése őriz még néhány vonást a hagyományos berendezési módból. Az ágyakat és a díványt egymás után a fal mentén helyezik el, az asztal pedig a sarokba kerül. Általában a falak mellett található még mindig a legtöbb bútor, bár tiszta diagonális elrendezésről már nem beszélhetünk, kivéve néhány házat. Bonyolultabb képet kapunk a nagy gazdaházakat vizsgálva. Mivel átalakulásról és átalakításról beszélünk, nem foglalkozom részletesebben azokkal a lakásokkal, amelyekben a múlt századi berendezés és a hagyományos elrendezési mód található meg ma is: tulipános láda, festett ágy, petróleumlámpa. Ezekről részletesen írtam már az előző részben. Ezek a házak csak tarkítják a lakáskultúra változó képét. Megmaradásuk oka: tulajdonosaik korán özvegységre jutottak, vagy egyedül maradtak még abban az időszakban, amikor a hagyományos lakáskultúra — bár nagyon lassan, de — már változni kezdett. Tehát 1920 körül. Ez a körülmény, valamint a vagyonszerzésre való törekvés megerősítette a ragaszkodást a hagyományoshoz, s eredményezte azt, hogy a változások közepette is megmaradt a XIX. század végi állapot (első rész 18., 20. ábrái). A mai Nagy Lajos utcában lévő nagygazdaházak többsége már sátortetős, • alaprajzú, belső berendezését tekintve is szinte teljesen egységes képet ad: az egész lakás új garnitúrákkal berendezett. Változatosabbak ezeknél és az előbb említetteknél azok a gazdaházak, amelyeknél az épület hagyományos: hosszú, tornácos, ún. tűzfalas, vagy tornác nélküli, fűrészfogasan épített házak s belső berendezésük különböző változatai. Külső átépítés nem, belső átalakítás valamilyen formában néhány kivételtől eltekintve mindenhol történt. Ahol még nem volt lepadlózva az első szoba, ott legkésőbb az 1930-as évekig, ill. ezeknek az éveknek az elején lepadlózták. Az 1940-es években elbontják a rakott tűzhelyeket és kemencéket, vagy legalábbis elfalazzák a kemencét. Ezzel egy, a konyhából nyíló kis éléskamrát alakítanak ki. Az ilyen munkálatok sokszor évekig elhúzódnak, nem egyszer az 1950-es évek elején fejeződnek be. A legtöbb helyen még ezek mellett, vagy ezek nélkül kicserélik az ablakokat az utcai szobákban nagyobb méretű kétszárnyúra. Helyenként még a hátsó szobákban is. Van azonban olyan ház, ahol mindezeken kívül egészen nagy belső átépítést hajtottak végre. Az első szobát változatlanul hagyva — az 1960-as évek elején — a nagyméretű hátsó szobából fürdőszobát és W. C-t, valamint egy kisebb szobát alakítottak ki. A kamra egy kicsi részét elvéve pedig egy hátsó konyhát. így a következőképpen változott meg belülről a ház: szoba+konyha+szoba+fürdőszoba+W. C. — ezek mind egymásba nyíló helyiségek; a tornácról nyílik a hátsó konyha+kamra. Számottevő és nagyon változatos a belső átrendezés. Az 1930-as években a legtöbb helyen leveszik a ruhatartó rudat. Ugyanezen időszakban néhány régebbi bútort hátrább tesznek. Erre az anyós halála ad lehetőséget az esetek többségében. Az 1940-es években egyre nagyobb méreteket öltve teszik hátrább 280