Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Sergő E.: A döri kerámia. II.

Dörben a következő edénycsoportokat különböztetjük meg egymástól: fekete edény, vörös edény, fehér földfestékkel díszített (máz nélküli), engobe a máz alatt, csak mázolt edény (engobe nélkül). A négy utóbbi csoport megoszlását az I. táblázaton mutatjuk be. A II. táblázaton a mázas és a festett edényeket kívánjuk ismertetni, megemlítve a különböző színű mázakat. Általában aszerint határozták meg az edények értékét — a fazekasok, vevők egyaránt —, hogy mázas vagy vörös, illetőleg fekete-e az edény. Számukra a portékának ez a legjellegzetesebb tulajdonsága. A III. táblázatban mi is aszerint osztottuk fel az egyes edénytípusokat. A vásárlók szemében a vételárat két tulajdonság határozza meg; az edény nagysága és a mázoltság értéke. Ennek tudatában történik például a fazekas által ajakolásnak nevezett mázolás is: a köcsög — és a hozzá hasonló típusoknak — szájrészét kétszer önti meg mázzal. Kérdésünkre tudatosan adta meg a választ, hogy így fényesebbnek, mázasabbnak látszik az edény. („Vakujj paraszt!" megjegyzéssel kísérte az ajakolást.) Az edények értékmeghatározása eszmei, hiszen többnyire vásárokon történt az értékesítés vagy faluzás során, ahol tulajdonképpen alkunak mindig van helye. Kifejezetten meghatározott árakról csak abban az esetben van szó, ha az edényeket a kereskedő egy tételben veszi át. Értékesítés A középkori maradványként korunkra is tovább élő cserekereskedelem egyik formája volt még 1920—1930-as években is a fazekasoknál az ún. faluzás. A faluzás abból állott, hogy a fazekas az edény elkészülte után szekerére csomagolta azokat, és falura menve cserében adta el. A múlt század közepén még ez volt az edények értékesítésének általánosabb formája. A század közepéről hiteles okmányaink vannak, amelyek pl. a Völcsey család egyik tagjának faluzásáról, ilyen jellegű kereskedelméről tudósítanak bennünket. „Alul is meg írt I; N; Soprony Vármegyében Dőr N; Communitás Hadnagya N; Török János hitelesen bizonyítom, hogy Isten kegyelméből nálunk és az egész környékünkön sem az Epe Mirigy, sem más ragadós nyavala nem uralkodik; melyre való nézvést Dőri Lakos Vőtsei József Fazokas Mester ember aki Feleségével együtt Kis Szekérrel Mihályiba Vásárba szándékozik mint egiszsiges helyrül való Személyeket botsájtani ne terheltessenek. Dőrben 8 dik Augusztus 1838. N: Török János, N: Communitás hadnagya" Ez az értékes bizonyítvány a nagy kolerajárványok idején készült és számunkra azt is bizonyítja, hogy az akkori Völcsey fazekas Mihályiba ment egy szekér edénnyel, hogy felesége segítségével portékáját értékesíthesse. Tehát a fazekas a múlt században nemcsak készítette, hanem értékesítette is edényeit. Ebből az időből nem ismerjük pontosan az edények ellenértékét. Általában azonban visszamenőlegesen is elfogadhatjuk a fazekasoknak ma is vallott felfogását, hogy az űrmértékben kifejezhető edényeket egyszer vagy kétszer töltve adták el. A töltések száma attól függött, hogy mi volt az ellenérték: gabona 269