Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Hetipiacra Kiskőrösre szokott járni a dunaföldvári Vadász és a bácsalmási Skorutyák mester. Ha pl. szombaton Kalocsán tartottak hetipiacot, vasárnap Hajóson vásárt, hétfőn Kecelen vásárt, akkor Skorutyák biztosan nem ment haza addig, míg mindegyiken részt nem vett. Kiskőrös (1963. Felföldi Dánielné, 67 éves. Thököly u. 1.) Férje Kecskeméten Kovács Károlynál tanult négy évig, majd 3—4 évi segédsor után lett önálló 1919-ben Kiskőrösön. A felszerelést a helyi Kuszka kékfestő leányától vásárolta, tarkázóasztala 1846-os évszámot viselte. 1938-ban meghalt a férje, ezután segéddel dolgoztatott; sokat volt nála Meszes János, aki később Kalocsán önállósította magát. 1951-ben a kalocsai KTSZ4iez kapcsolták a műhelyt. Vásári körzetük jelentősen kiterjedt: Szeged, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Kistelek, Baja, Majsa, Kiskunhalas, Izsák, Orgovány, Vadkert, Akasztó, Kalocsa, Solt, Mélykút, Jánoshalma, Kecel. Kecelen 8, Kalocsán 13, Baján 15 festő is kirakodott egy-egy vásáron 1938—40 körül. Orgoványra minden héten csütörtökön mentek a piacra, sötétkék indigós áru volt a keresett. Innen nem is mentek haza, hanem a másnapi izsáki piacra utaztak még 12 kilométert. Saját két lovuk volt, jó vásározóládák, öt méter hosszú sátor. 1944-ig járt Felföldiné vásárra, piacra. Az utolsó időben sötétkék alapon csak a fehér minta készült a műhelyben. Kalocsa környéke szerette a fehér-kék, sárga-fehéret; a helybeliek a fehér, sárga-fehér virágút vették. Oranzsot is árultak, helyben kedvelt volt, de ezt nem maguk készítették, hanem Pestről, a László-cégtől kapták viszonteladásra. Csíkos minta csak Kecelen volt eladható. — Abroszt sokat készítettek kockás mintával, batyukendőnek használták piacozó asszonyok. Férje 1934-ben tanulta meg az indántrén festést Félegyházán Wellischek mesternél, akivel igen jó barátságban voltak. A világoskék festőáru fény- és mosásállékonyságával, kellemes színével hamar kedvelt lett a magyar vevők körében. Jobban a keceli magyarok vették át, a szlovákok a sötétet szerették, de az 1960 körüli időre a világoskék azoknál is kelendővé vált. Ez az új festési mód férje halálával meg is szűnt a műhelyben, ahol két indigós és egy indantrén kupája volt. Kalocsa (1955. Meszes János 45 éves. Bakosi M. u. 75.) A mesterséget apjánál tanulta helyben 1920—24 között, önálló 1938-ban lett 2 kupával; 1950 körül KTSZ-be lépett. A műhely mindig sok színes virágú anyagot készített. A helyi divat színeit igen jól ismerték: kék virágú a szlovák Miske, a rác Bátya és sváb Hajós, Nádudvar, Harta községekben volt kedvelt. Utóbbiakban a puha, mángorlatlan kétszerkék (futyino) változatot szerették. A sárga-zöld Homokmégy és Alasmégy, a fehér-sárga Drágszél, Résztelek, a kék-sárga Hilye, Gombolyag, a fehér-kék Szakmar, Felsőerek, a zöld-kék öregcsertő, Öregtény, a fehér mintás Negyven községben volt általános. Ezek mind pusztai lakosok, a színes ruhához és blúzhoz koszorús kötőt viseltek. A pusztaiaknál és a kiskőrösieknél az oranzs minta is igen kedvelt volt. Az öregek apró, a középkorúak nagyobb, a legfiatalabbak egész nagy „hacacáré" mintás ruhákat hordtak. 241