Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Ágynemű igen kevés készült festőből, ilyent a kékfestők használtak, de vették még a »kovácsok is. Vásárra nem szeretett járni. Rábeszélte a környező falvak kereskedőit, hogy azok vegyék a nyersárut, 1000—1200 métert. A kereskedők olcsóbban kapták a kékfestő árut, de a mesternek így is volt kb. 20—22% haszna, és nem saját tőkét kellett befektetnie. Termékeit tehát viszonteladói hálózaton keresztül értékesítette. Olajtarkázás sárga, kék, zöld színnel általános gyakorlat volt a múlt század végén. Az olaj tarkázó segédek voltak a legdrágábbak, 3—4 passzerral dolgoztak. Erre tanította meg Peskó mestert is édesapja. A szövetruhákat az alapszínre festették és a kívánt színnel mintázták. Az olajtarkázás napibére 6— 7 forint volt teljes ellátással, a fehér tarkázóé egy forinttal kevesebb volt. Tiszakécske (1963. Kovács Miklós, 59 éves. Béke u. 131.) A mesterséget apjánál tanulta Félegyházán 1920—23 között. Békéscsabán, Veszprémben és budai gyárakban dolgozott. 1927-ben lett önálló. 1937-ig Félegyházára járt mángorolni apjához, majd a mángorlót áttelepítette Kecskére. 1949-ben Perrotine-gépet vásárolt Kaposvárról. Kalandert 1958-ban Montskóéktól vett az áru fényezéséhez. Rolóküpát 1952-ben, nagyobb kapacitásút 1962ben állított munkába. Az indantrén festésre korszerűen átalakította a műhelyét. Fia is festőmesterséget tanult, a kecskéi műhelyben dolgozik. Vásározóhelyeik a második világháború előtt: Szolnok, Abony, Jászkarajenő, Kocsér, Kecskemét, Félegyháza, Kistelek, Csongrád, Csépa, Tiszakürt, Kunszentmárton, Cibakháza, Tiszaföldvár, Alpár. Kisteleken hét festő is összetalálkozott a vásáron. Fiatal mester lévén Kecskeméten a sorban az utolsó lett, de szerencsésen utcasarokra került, így jó volt a forgalma. Itt is árult annyit, mint otthon Kecskén. Csongrádon szintén utolsó volt. Szolnokon a Jakkelék voltak ismertek Jászapátiból. Először csak 40 pengőnyit árult. Több alkalom után 400 P-t is elért, Jakkelék pedig 1000 P-t. Az ismeretség sokat tesz a vásárban. A festők a vásáron mindenhol az első helyet kapták. Tiszaföldváron, Cibakházán, Kunszentmártonban a rőfössor elején volt a festők helye. Kecskeméten, Csépen, Kecskén külön utcát alkottak, egyik oldalon a festők, szemben a szövők. A második háború után vettek át árut a szövőktől, korábban nem. Hozott anyagra csak a háború után dolgoztak. Két-három éve néhány vásár megszűnt, de korábbi körzetüket maguk is szűkítették. így Szolnok, Kistelek, Félegyháza, Kecskemét, Csongrád vásáraira már nem jártak a háború után. Szolnok megyében közel 300 vásár szűnt meg, ami a festőket is érzékenyen érintette. Ehelyett Pest felé terjeszkedtek: Kistarcsa, Gödöllő, Pécel került körzetükbe. Túra és Gyöngyös vásárairól lemondtak Jakkel javára. — A legjobb vásáraik Kecskén, Csépán, Tiszaföldváron és Szolnokon voltak. Körzetükben Tiszakürt, Csépa asszonyai a kétszerkéket, a sima kötőt vették állandóan. Mindenki sima kötőben járt, még vasárnap délután is, tisztát tettek maguk elé, hogy a ruhájuk ne piszkolódjék. A fehér mintás mindenhol kelendő volt. — Csongrádra, Alpárra a sárga, zöld mintásat külön is, passzerral is rendszeresen vitték. Vezsenyen a sárgát ma is keresik. Rendszeresen piacoztak is: Hétfőn Tiszavezsenybe, kedden és pénteken a kecskéi piacra, szerdán Lakitelekre mentek áruval. 238