Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Nagykőrös (1955. özv. Vladár Józsefné 75 éves. Encsi u. 24.) A műhelyt Vladár Boldizsár alapította 1830-ban. Körösi születésű volt, helyben tanulta a mesterséget Módra festőnél. Fia és unokája folytatta a mesterséget. Hat kupa, lóhajtású mángorló volt használatban gyűjtésünk idején. Már csak hozott anyagra dolgoznak. Nyílt üzlete sohasem volt férjének; vásárra, piacra járt árujával. Általában 2—3 segéddel dolgozott, négy gyermeke is segített az üzemben. Vásár: Cegléd, Abony, Kecskemét, Kora, Űjkécske, Nagykőrös. Két kocsi vitte a portékát, egy nagy sátorban hatan is árultak. Méteráruban fehér, kétszerkék, sárga mintás egyaránt készült, de kelmefestéssel is foglalkoztak. A magyarok a világosabb alapszínt szerették, a svábok és a szlovákok pedig a sötétebbet, ill. az apró mintás kétszerkéket. A széles bordűrös kötényeket, 160—180 cm, az első háború előtt készítették fehér, kétszerkék mintával, Kőrös és környéke viselte. „Még látni használatban 30—40 éves kötőket, kalikóra, vékonyabb szálú, duplaszéles anyagra készült. A kofanép vitte jobban. Ha kimosták, hozták keményíteni. Volt olyan hét, hogy 2—300 darabot is mángoltunk." A konyhakötő általános volt Kőrösön. Ágyneműnek csíkos, pettyes, kék-sárga mintás anyagot a közelmúltban ajándékozott el. Inkább a tanyai népek vásárolták. „Ingre apró fehér minták kerültek, vagy sima kék változatban használták fel. Munkás lábravaló az középkék. Volt aki egy egész véget is vett, ha több gyereke volt, megvarrta ingre, gatyára." Olajtarkázás régtől fogva a műhely munkájához tartozott, még mindig végeznek ilyent. A mesterséget fia folytatja, már csak simát fest. Kecskemét (1955. Peskó Rezső 72 éves. Csongrádi utca 4.) Édesapja, Peskó Rudolf selyemfestőként szabadult fel Csáktornyán Tröszt Nándornál. Kecskeméten 1882-ben telepedett le, de korábban már önálló mesterként dolgozott. A cég alapítási éve 1877. Adatközlőnk 1899—1900 körül szabadult fel apjánál, kinek 1906-ban bekövetkezett halála után átvette a vezetést. 1930-ban bérlőnek adta ki az üzemet, 1938-ban pedig leszerelte, mert nem találta meg a számítását. Ezután textilkereskedéssel foglalkozott, elsősorban kékfestő áruval. 1908—12 között rengeteg árut vettek át Besztercebányáról; citromsárga, kék, fehér mintázattal világoskék, „újkék" alapon. Az újkék indigó 1900 körül jött használatba, szénkátrányból készült. A viseletben nem okozott formai változást. 1890 körül fehér-oranzs, kék-zöld passzermintás vállkendők készültek, főleg szlovákok és cigányok viselték; a sárga-zöld szegfűminta volt nagyon kedvelt. A két oldalra tarkázott drágább volt. Az „oláh cigányok" messze vidékről jöttek sötétkék alapon fehér és világoskék passzerr al mintázott vállkendőkért. Festőinget a kovácsok, festők, bognárok, mezőgazdasági munkások viselték. 1908—20 között a fele ebben járt. Apró kék vagy fehér mintával készült, esetleg simából. 236