Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Olajtarkázás fekete kendőre, bordűrrel, apró mintával közepeive volt szo­kásban. Gyermekkorából emlékszik rá, hogy sárga, kék, fehér olajtarkázás is készült, volt még passzeros is belőle (1900 k.). Van egy szőlőfürtös előnyomó­mintájuk, amellyel még anyja, de nagyanyja is nyomott hímzés elé, méteren­ként 2 krajcárért. Jakkel Sándor 1976-ban megkapta a legnagyobb szakmai kitüntetést, a Népművészet Mestere címet. A kékfestés megújulásában műhelyében kerültek kifestesre és kikészítésre Bódy Irén iparművész tervei, melyekkel az új, modern lakásokba, városi viseletbe is átmentette a gazdag mintakincset. Jászberény (1957. Jakkel Gyuláné. Széchenyi u. 24.) Férje Jászapátiban Jakkel Sándornál, nagybátyjánál tanulta a mestersé­get. Dunántúlon minden jelentősebb műhelyben dolgozott. 1935-ben költöztek Jászberénybe, de műhelyt nem rendeztek be. Nem is festettek, tarkázással sem foglalkoztak, hanem csak más cégek termékeit árusították. A legdivatosabbak az oranzs mintásak voltak Hatvan, Verpelét, Kálkápolna környékén. Gyön­gyösről és Szigetvárról hozatták végszám, az ún. „pucros" volt a legkedveltebb. A világos Felmayer festő indantrénnel volt festve, ezt budapesti közvetítéssel kapták. — Minden árunak „penészes hátú"-nak kellett lenni, azt tartották igazi kékfestő kelmének. Ezt úgy érték el a festők, hogy két véget háttal összefordí­tottak, és úgy akasztották a ráfra, festették ki indigóban. Az érintkező felüle­tek között az indigó oxidációja rosszul zajlott le, ezért a színeződés foltos lett, úgy nézett ki, mintha penész lepte volna be. Jászberényben az 1910-es években Dósa nevezetű, az 1925 körüli időben Knáver, ill. Szigeti Zsigmond kékfestő neve volt ismert, műhelyük megszűnt. Monor (1955. Gál Gyula.) Apja 1892-ben kezdte iparát négy kupával. Inkább csak váltókötényt fes­tett, nemigen tarkázta. Más festőtől vett át árut viszonteladásra. Adatközlőnk 1932-ben lett önálló, 1939-ben Perrotine-gépet vett a fehérvári Felmayer-gyár­tól, 1946-ban mángorlót ugyanonnan. A tarkázógéphez 5 mintafát kapott, ma már kb. száz darab van, mind maga készítette. A formakészítés szerszámait házilag állította elő. A motívumokat a régi kézidúcokról vette át, ezek voltak kedveltek a piacon. Ha jó mintát látott a vásáron, ami nagyon kelendő volt, akkor azt magának elkészítette. Vásár: Pilis, Irsa, Alberti, Dabas, Gyón, Öcsa, Tököl, Alsónémedi, Üllő, Pest (Haller piac), Pécel, Gödöllő, Isaszeg, Aszód, Hatvan, Veresegyháza, Kóka, Szigetszentmiklós. A legjobb vásár Pécelen, Gödöllőn és Pesten volt. A Haller piacra jöttek be a Buda környékiek, jórészt svábok. Az aszódi vásáron hét festő is volt, mégis alig győzték a kiszolgálást. A szlovákok feketét nem, hanem csak lángszínt hordtak, lila mintával. Ez gyászban, húsvétkor, templomba volt használatos. A fiatalok világosat viseltek, de a gyászruhát férjhezmenetelkor megkap­ták. A kisgyerekek is ilyenben gyászoltak. Az öregeknél a lángszín ruhához fekete kötény volt szokásos. A színes virágú kelméknek nagy választékát állították elő. Méteráruban az oranzs mintásat a ceglédberceli svábok keresték ruhának. Az oranzs kendő 233

Next

/
Oldalképek
Tartalom