Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.
A „D" koponyája be volt lapulva. — Mindezek a jelenségek legkönnyebben a koporsó bedőlésével, összeroskadásával, illetve az akkor fellépő földnyomás és az elmozdulásra még rendelkezésre álló hely együttes meglétével magyarázhatók. 4. sír. Bolygatott. M. 138 cm, koporsónyom nincs. A sírról készült fényképen a váz körül (pontosabban viszonylag bolygatatlanul maradt lábszárai mentén) sötétebb elszíneződés látszik. Ugyancsak sötétebb a lábvégekben és a koponya eredeti helye mögötti területen levő föld: a lemélyítés nyoma ez, amit a 8. sírhoz tett bejegyzés igazolt. 5. sír. Sekély gyermeksír. M. 60 om — azaz -még a vastag humuszrétegben feküdt, hiszen a sírgödrök észlelési szintje ezen a területen 70—90 cm között volt. Koporsónyoim nincs. 6. sír. Magasan fekvő gyerméksír, a gödör jel. szintje 82 cm, a váz szintje 92 cm. Még a csontok nagy része is felszívódott — koporsónyom nincs. 7. sír. Férfi. M. 138 cm. Koporsó elszíneződését nem észleltük. A bal vállnál talált hamu nem tartozik szükségszerűen koporsóhoz, a sír földjében kalcinált csontokat és hamut máshol is észleltünk. Ellenben koporsó jelenlétére utalnak a bolygatatlan sírban észlelt elmozdulások. Koponyája jobbra fordult, alsó állkapcsa „leesett". Edénye a jobb lábszárcsonthoz simulva, ferdén kifelé dőlve került elő. A bal vállnál talált nyílhegyek eredetileg kötegben vagy tegezben elhelyezett nyílvesszőkhöz tartoztak, elmozdulásuk csak a vesszők pusztulása után képzelhető el (a 3. és 9. sz. hegyével É felé, felfelé, a 7. és 8. sz. éppen ellenkezőleg a láb felé nézett, az 5. sz. irányát nem sikerült megállapítani). 8. sír. Sekély gyerméksír. M. 84 cm. Koporsó maradványát nem figyeltük meg, jelenlétére nemcsak a koponya furcsa helyzete („csaknem a két felkarcsont közötti részen") és összezúzódott állapota utalt, hanem a sír két végében •megfigyelt lemélyítés is (a napló szerint: „Megfigyelhető volt a sírban az a jelenség is, amelyet a 4.-ben már láttunk, ti. a sír É-i és a D-i végén egy kb. 20 cm átmérőjű lyuk helyezkedett el."). 9. sír. Övveretes, tegezés, íjas férfi bolygatott sírja. M. 245 cm. Szegékkel és vaspántokkal erősített nagy koporsója volt. A fakoporsó elszíneződése ennek ellenére csak igen szórványosan figyelhető meg: a Ny-i oldalon a szegek által meghatározott irányban É—D irányú, a vázzal párhuzamos elszíneződés mutatkozott, mely a lábcsontok felőli részen kiszélesedett. A fej felőli részen egy gerenda (?) lenyomata is látszott. Mivel a sírt nem rabolták ki, a feltáráskor a csontok furcsa helyzetét, elmozdulásukat — ezzel egyben az anatómiai sorrend többé-kevésbé érvényes megmaradását — „emelvény", bonyolult faszerkezet összeomlásával, sőt félig ülő helyzettel imagyaráztuk — így került az ásatási naplóba is. A további feltárások során tapasztalt jelenségek megcáfolták ezeket a feltételezéseket. A 9. sírt — anogy a temető igen sok sírját — bolygatás érte, ez a bolygatás feltehetően rabló szándékú volt, általában a koponya, a törzs és a 'medencék tájára irányult, a lábszárak többnyire eredeti helyükön maradtak. Feltételezhető egyes esetekben, hogy a koporsó még többé-kevésbé tartott a bolygatás idején. A 9. sír esetében sem került elő egyetlen csontszilánk sem a koporsó vonalán kívül, a sírrablók csak a koporsón belül tevékenykedtek. A tápi sírokat bolygatok azonban nem azt találták, amit vártak (feltehetően nemesfémet), az övvereteket, bármilyen szép kivitelű aranyozott bronzveretek voltak is, nem értékelték, nem vitték magukkal. A koporsószegek és -vasalások helyzetét az ásatási napló nem részletezte. Ezek a sírrajzon sem szerepeltek, csak a szelvényrajzon (mélységadataik fel20
