Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Az 1910-es években vagonszám ment az áru Németországba. Viszonteladók­nak is szállítottak: Keszthely, Nagykanizsa, Baranya, Tolna és a környező so­mogyi falvak üzleteibe. A műhely 6—10 emberrel dolgozott. Vásári körzetük az idők folyamán rugalmasan változott: 1900—1920 körül Kéthely, Vörs, Somogy-Sámson, Nemesvid, Nemesdéd, Kiskomárom, Nagysza­kácsi, Böhönye, Nikla, Csákány, Szőlősgyörök, Somogyvár, Somogysárd, Bajom, Karád, Keszthely, Vese helységekbe, majd az 1930-as években Tevel, Nagyka­nizsa, Gétye, Buzsák, Nyirád, Tapsony, Balatonberény, Gamás, Tapolca, Oszto­pán, Balatonszemes, Lesence-Istvánd, Kocsola, Káptalantóti, Tamási, Sümeg vá­sáraira is jártak. Az 1930-as években nagy raktárral rendelkeztek. Télen 1000— 1500 vég mintás és festett áru gyűlt össze, amit a jó idő beálltával keményí­tettek. Mángorlás nem volt, hanem csak görgőkre sodorva simították ki a kel­méket, a matt áru volt a kedvelt. Csak a kötényeket fényesítették a század elején. 1928 körül textilkereskedői jogot is szerzett a cég, így azután vásárra in­dulva az egyik kocsi kékfestőt, a másik posztó- és berliner kendőket, minden­féle rövidárut vitt. Pl. Csehszlovákiából szerezték be a cérnakendőket, száz tu­catot is egyszerre; Bécsből piros, törökös hátrakötő kendőket, Csehországból zefír inganyagokat hozattak. Szigetvár (1959. Sáfrány József 66 éves. József A. u. 67.) Szigetváron két nagyobb üzem volt. A jelentősebb Kardos Gyuláé volt, igaz, 1907 körül csak 7 kupája volt, de 1925 körül gyárat építettek, 1930 táján Perrotine-gépet is vásároltak. A 12 kupa mellett 2 rolóküpa is működött. Kb. 6— 700 darab kéziforma és kb. 170 darab Perrotine-mintája volt az üzemnek. A be­rendezés java részét Gyöngyösről, Kovács Gyulától vették át, aki akkoriban korszerűsítette üzemét, indantrén festésre állt át. A másik üzem Hock Ferenc tulajdona volt, de rendszeresen bérlőknek adta ki; itt négy kupa volt használatban. Sáfrány József a Kardos-üzemben tanulta a szakmát, itt 1935-ig volt al­kalmazásban segédként. Dolgozott a Hock-műhelyben is, amelyet Hauszner bérlő deportálása után bérelt is 1941-től, ekkor lett önálló. Mindkét üzemnek volt rőfösüzlete is a városban, a kékfestés mellett textilkereskedéssel foglal­koztak. A kékfestés idény jellege miatt 1910 körül a téli időszakban a keres­kedősegédeket elbocsátották, az üzletben festőlegények árusítottak. Nyáron ter­meltek annyit, hogy télen is elég volt az üzletben. A szakmunkás megtartása fontosabb volt számukra; más üzemekben ellentétes, szomorúbb példákkal is találkozhatunk. Vásárok a két háború között: Barcs, Szulok, Darány, Istvánd, Gyöngyös­mellék, Drávafok, Sellye, Vajszló, Görcsöny, Szentkirály, Szentdénes, Szent­iván, Szentlőrinc, Bükösd. Két kocsival mentek vásárra, de ha egyszerre két helyen volt vásár, úgy öttel is indultak. Egy kocsira 100—150 vég árut raktak fel, ebből azonban csak 60—70 vég volt kékfestő, a többi karton, sifon, inganyag, fejkendő, berliner kendő, parget, teniszflanell anyagok. 1940 táján már női, hosszú szövetkabá­tot, kötött kabátot, selymeket és kész ingeket is árultak. Kardosék 1930 körül főleg az Alföldre, Tolnába szállítottak viszonteladók­nak, majd később Erdélybe is. Utazójuk is volt, aki a megrendeléseket felvette. 203

Next

/
Oldalképek
Tartalom