Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

A vásározás a közlekedés javulásával, a falusi rőföskereskedések, szövetkezeti boltok szaporodásával fordított arányban csökkent. Napjainkban pedig már egy mutatósabb vásár idegenforgalmi nevezetességnek számít. * * * A vásári körzetek felmérése sokkal több lehetőséget rejt magában, mint pusztán a népviselet szükségleteinek megállapítását. A XIX. századi történeti adatokból tudjuk, hogy az országban százszámra dolgozó kis műhelyek igen fontos szerepet játszottak a helyi igények speciális kielégítésében, a népviselet magyar vagy nemzetiségi ízlés szerinti egyik alapanyagának előállításában. A gyűjtött anyagot áttekintve a következő főbb megállapításokat tehetjük: 1. A XIX. század közepén a nemzeti piac alakításában az osztrák, cseh és morva gyárak lerakatai, viszonteladó nagykereskedői mellett az óbudai Goldberger és néhány vidéki kékfestő gyár is részt vett. így a szegedi és székesfehérvári Felmayer, a sümegi Ramasetter, a besztercebányai, késmárki és temesvári műhelyek. Döntő befolyása azonban csak az óbudai gyáraknak maradt a századfordulón. Az első, több szín nyomására alkalmas (Perrotine-) gép 1841ben jelent meg a Goldberger-gyárban, majd ezt követte még vagy egy tucat a század végéig, jóllehet a hengernyomást a nyugat-európai textilgyárak már alkalmazták. E konzervatív erő tette versenyképtelenné a hazai textilgyártást a szomszédos országok termékeivel szemben. Igaz, hogy a hengernyomó gép megfelelő számú mintahengerrel olyan tőkebefektetést kívánt, ami meghaladta a magyarországi kékfestő üzemeknek a tőkeerejét. Az 1890-ben közzétett ipari statisztika adatai is ezt a helyzetet fejezik ki:

1 1890-ben dolgozott: kékfestő segéd % segéd nélkül 206 50,3 1 segéddel 80 80 19,5 2 segéddel 57 114 13,9 3— 5 segéddel 47 160 11,4 6—10 segéddel 13 90 3,2 10—20 segéddel 8 115 1,9 20-nál több segéddel 3 774 0,7 A századforduló nagy gazdasági válsága a kis műhelyek tömegét tette tönkre, de a nyersanyagot hitelező kereskedők olyan üzemeket is csődbe juttattak, mint a tiszafüredi Nyári-cég. Termékeit két-, ill. négyszínnyomó Perrotinegéppel állította elő; jórészt nem is a szűkebb helyi igényeket elégítette ki, hanem a Felvidékre szállított nagy tételekben. Jellemző a viszonyokra, hogy az 1906 körül kibontakozott hazai iparpártoló „tulipán mozgalom" nemhogy kiszorítani nem tudta a külföldi árukat a hazai piacról, de még ennek a mozgalomnak is az osztrák ipar vette hasznát. A csepregi műhely pl. a rendkívül divatos tulipános kelméket nem győzte rendelni a bécsi Felmayer-gyárnál, amely ezt kiváló minőségben dobta piacra. 2. A századforduló körüli gazdasági válság, amit az osztrák tőke és vele együtt a textilipar Balkánról való kiszorulása még csak súlyosbított, állami beavatkozást kényszerített ki a gyáripar, de a kisipar támogatására is. Állami gépsegélyakciót szervezett Kossuth Ferenc. Ennek a lényege az volt, hogy a 186