Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony
MAGYARORSZÁGI KÉKFESTŐ MŰHELYEK VASÁRI KÖRZETEI A hazai kékfestő ipar emlékeinek kutatása, a még működő, vagy nemrégen megszűnt műhelyek felkeresése 1952 és 1963 között folyt teljes intenzitással, némi kiegészítésre került sor még 1965-ig. Természetesen a hazai és környező országok idevonatkozó levéltári anyaga és irodalma még további munkát igényelt. A helyszíni gyűjtések ideje alatt 55 helységben 65 műhely berendezéséről, működéséről szereztünk adatokat, készítettünk fényképfelvételeket, illetve mintafák ezreinek lenyomását végeztük el. A gyűjtések során a legkülönbözőbb eredményekkel kellett beérnünk. A működő műhelyek esetében kedvező helyzetben voltunk, mert a mesterek vagy özvegyeik szívesen szolgáltak adatokkal. A szakma szeretete, a fiatalkori emlékek késztették őket arra, hogy nagy türelemmel válaszoljanak órákon, néha napokon át a szakma minden részlete iránt kérdezősködő laikusnak. Talán szakmájuk megbecsülését is látták abban, hogy valaki éveken át járja a műhelyeket, hogy az iparág történetéről, táji jellegzetességeiről minél többet megtudjon. — Ritka kivételként egy-egy műhely üzleti levelezéséhez, családi irataihoz is hozzáférhettünk, és ez a részletesebb kutatást is lehetővé tette. Így a csornai Frászt- és a pápai Kluge-műhely munkáját alapításuktól napjainkig nyomon kísérhettük. Ezekről külön-külön kisebb tanulmányok jelentek meg. — A megszűnt műhelyeknél sok esetben már csak az épület állott, berendezése eladásra került, elpusztult, a háború vihara elsodorta. Máshol az államosítás fájlalása fagyasztotta be az adatközlést. Természetesen az adatok bőségét vagy gyér voltát az adatközlő életkora, az évtizedekkel korábban megszűnt munka feledésbe merülése, vagy éppen a mindennapi tevékenység, a vásározás rendszeres gyakorlata mind-mind másként befolyásolta. Ezért az egyes műhelyekre vonatkozó adatokat összehasonlítva igen nagy egyenetlenségeket kell megállapítanunk. A sok műhely felkeresése azonban némileg javítja az átlagot, mert a szomszédos műhelyek mesterei éppen a vásározás révén más városok műhelyeinek munkáját, árujának minőségét és választékát jól ismerték, kérés nélkül is jellemezték. Hasonló módon a más műhelyekben töltött inas- és legényévek emlékei is bővítették a néhol igen szegényes adatokat. Ennek ellenére az alább sorakozó adatok így is hiányosak, néhol talán a kérdezés sem volt mindig következetes. Reméljük azonban, hogy a monotonnak tűnő felsorolások mégis bepillantást adnak a hazai kékfestő műhelyek századfordulótól az 1950—60-as évekig terjedő időszakának munkájáról, küzdelmeiről, változásairól. 183