Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Vastagh G.: Beiträge zur Kenntnis der spät-awarischen Eisenmetallurgie
Hogy ezek a salakok nyilván nem (közel) azonos összetételű ércek kohósításából származnak, már azok Mn-tartalmának az eltérései is mutatják: éppen kimutatható nyomoktól, ha magasnak éppen nem is mondható, de mégis határozott 1,20%-ig. Ez az érték egyébként nagyságrendileg jól egyezik a — ugyan későbbi korból eredő — vasvári salakokéval. (A borsodiak Mn-tartalma jóval magasabb.) 5 Az a megállapítás, hogy a nemeskéri salakok különböző összetételű ércek kohósításából származnak, nem mond ellent annak, hogy az ércek mind a felsőpulyai medencéből származnak. Az idézett irodalmi közlések szerint ugyanis az itteni ércek, bár a keletkezési módjukra nézve mind konkréciósak, a legváltozatosabb mineralógiai és százalékos összetételt mutatják. Ami a B és D jelű salakok Mn-tartalmát illeti, az nem mondható magasnak. Mangántartalmú ércek a bucaeljárásban a kapott vasnak némileg acélszerű tulajdonságot adtak (keménység, edzhetőség). Hogy a D jelű salak 1,70%-os Mn-tartalma már ilyen, egyes célokra előnyösnek mondható tulajdonságú, kohósítású processzus eredménye-e, nem mondható ki határozottan; sokkal magasabb MnO-tartalmú salakokat ismerünk. A salakoknak elég magas az Al 2 03-tartalma, főleg, ha azokat a nagy számban vizsgált borsodi salakokéval hasonlítjuk össze. Ennek oka a felsőpulyai ércek legtöbbjének jelentős Al203-tartalma, ami a homokos talajban történő konkréciós kiválási mód következménye. Ugyancsak magasnak mondható a salakok CaO-tartalma is. Érdekes azonban, hogy a felsőpulyai ércek CaO-tartalma, egyes kivételtől eltekintve, nem mondható éppen magasnak. Távolabbi következtetést, merész hipotézist azonban ehhez nem akarok fűzni. Megjegyzem, hogy a — amint említettem a későbbi korból származó, de szintén felsőpulyai ércet feldolgozó — vasvári kohótelep salakjai az AI2O3- és CaO-tartalom tekintetében ugyanezt a sajátosságot mutatják. Végleges, egységes következtetéseket az eddigiekből levonni még nem lehet. Nagyon kívánatos lenne, ha további feltárásokat és főleg további (éspedig az eddigieknél részletesebb, többek között fizikális-kémiai jellegű) salakvizsgálatokat is végeznének. Vastagh Gábor BEITRÄGE ZUR KENNTNIS DER SPÄT-A WARISCHEN EISENMETALLURGIE Konstruktion, Grösse und Lage im Gelände der Rennöfen ist aus der Abhandlung von Gömöri ersichtlich. Mir bleibt nur der Hinweis auf einige Eigentümlichkeiten übrig. So zeigt die Abmessung der gefundenen Düsen, dass die Öfen mit künstlichem Wind gefahren wurden. Das Schmelzen erfolgte so, dass die untere Öffnung („Brust") während des Prozesses mit einer provisorischen Tonmauer verschlossen war. Das Fahren mit „offener Brust" scheint eine bisher nur in Borsod (Ost-Ungarn) geübtes Verfahren gewesen zu sein (sog. Imolaer-Ofen-Typ). Über die Zusammensetzung der (sehr wenigen!) gefundenen Erze gibt die Tabelle Auskunft. Die Herkunft der Erze kann — aufgrund der angeführten geologischem Literatur — nur aus der Landseer Bucht (bei Oberpullendorf-Burgenland) erfolgt sein. Übrigens bezieht sich das wohl auch auf die anderen Hütten-Plätze des westlichen Trans-Danubiens, da hier Eisenerz-Lager nicht bekannt sind. Die Zusammensetzung der Schlacken zeigt Ähnlichkeit mit den einem späteren Zeitaltes angehörenden, auch transdanubischen Schlacken von Vasvár. Was den MnGehalt von Muster D betrifft, so liegt der MnO-Gehalt von 1,70% etwa an der Grenze, wo der Mn-Gehalt der Erze das Anfallen eines etwas stahlähnlichen Eisens (Härte, Härtbarkeit) bedeutet. Gábor Vastagh 161
