Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Angaben zum Bestattungsbrauchtum der Bevölkerung vom Kisalföld in der Awarenzeit. III.
(1968), 51. (Nővé Zámky, Sal'a I— IL, Zitavska Tón), A. Tocík, i. m. Pohrebny rítus, S1A XVIII—1. (1970), 32—35. (Holiare, Stúrovo), általában a sírgödör oldalának kideszkázásához tartozónak, sírkamra tartószerkezetének értelmezik őket. Másként interpretálta a cölöplyukakat Kovrig 1., Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán, Arch. Hung. XL. (1962), 61—63.: külső jel, illetve asztal formájú emelvény a halotti áldozat számára. A cölöplyukak és a koporsó összefüggését külön tárgyalom (vö. 86. old.). Itt csak annyit kívánok megjegyezni, hogy egyáltalán nem tartom kizártnak különböző rendeltetésű cölöpök jelenlétét a sírokban, különösen a kamrarekonstrukciónak van reális alapja, vö. K. Kovács L., i. m., Kolozsvár 1944., 143—144., a sírgödör „kipalinesolásáról" mondottakkal. A cölöpök maguk is különbözők: a sír belsejében, a sírfal mellett, illetve a sírfalba vágva kerültek elő, a sír fenekénél mélyebbre nyúltak, máskor csak a sírfenékig voltak követhetők (ráadásul csak bizonyos mélységtől), ismét máskor már a gödör jelentkezési szintjén megfigyelhetők, esetenként nem értek le a sírfenékig. Hevedereket rekonstruáltak a kölni koporsó esetében is: F. Fremersdorf, Zwei wichtige Frankengräber aus Köln, IPEK XV. (1941—42), 125. Lábai-hevederei vannak a néprajzi ácsolt ládáknak (szökrönyöknek) : K. Csüléry K., i. m. MTA II. oszt. Közi. 3. I. (1951), 231—284., különösen 235. A lábak a technika szükséges velejárói. 23 Hasonló funkciója lehetett az alsógelléri 351., 400., 637. stb. sírok „Rotkonstruktion"jának, amit (a feltételezett koporsófedél .magasságában) a sír hosszanti falába eresztve rögzítettek: A. Tocík, i. m. Pohrebny rítus, S1A XVIII—1. (1970), 34. Szakolcán a 33. halom 1. sírja esetében a koporsónál szélesebb, téglalap alakú keretet a koporsótető felett három párhuzamos, 6—10 cm széles keresztcsík kötötte össze, hasonló a 18. halom kettős sírjánál is előfordult: V. Budinsky—Kricka, Slovanské mohyly v Skalici, Arch. Slov. Fontes II. (1959), 84—85., 98. Cölöpökre fektetett keresztgerendákat gallyakkal fedtek át a kokéli 32. kurgánban, az így keletkezett kamrában három koporsó feküdt: С. И. Вайнштейн, В. П, Дьяконов Памятники в могильнике Кокэль конца I. тысячелетия до нашей эры — первых веко нашей эры, Труды ТКАЭЭ П., M— Л. 1966, 222—225. Lapos fedelű ládára szerkesztett háztetőszerű fedő Hruby rekonstrukciói között is szerepel: V. Hruby, i. m., Staré Mësto. A tuvai néprajzi anyagból ismerek ilyen megoldást: В. П. Дьяконова, О погребальном обряде тувинцев, Труды ТКЭЭ И. (1966) 63. A goldok a koporsót a sírban deszkával fedték, erre került a föld: J. A. Lopatin, i. m. I960., 71. A magyar néprajzban sem ismeretlen ez a megoldás: K. Kovács L., i. m., Kolozsvár 1944., 143—144. 24 A vastag deszkák esetében a vasalásokon megmaradt szálakból, a környék őshonos növényzetéből, illetve az ácsolt ládák készítésének gyakorlatából következtetve tölgyfára gyanakszunk. A vékonyabb (nem ácsolt?, fűrészelt?) deszkák feltehetően könnyebben romló, könnyebben feldolgozható anyagból (fenyőféle?) készülhettek, nem zárható ki azonban más fafaj jelenléte sem. 25 Elszenesedett deszkát találtunk a koporsó alján: Farád-Kishosszú, 17. sír; Mosonszentjános 1967., 17. sír; Rábapordány-Gyepes, 29. sír. A koporsó oldalát jelezte szenesedéit csík: Farád-Kishosszú, 11. sír; Mosonszentjános 1967., 22., 33. sírok; Szil, 2. homokbánya, 21., 27. sírok; Rábapordány, 22. sír. A koporsó teteje és felső része szenesedéit el a Csorna-hosszúdombi 28. sír esetében. Mindezek saját megfigyeléseim. Török Gy. szerint egyes koporsók felületét megpörkölték: Török Gy., i. m. Sopronkőhida, Fontes AH 1973., 53. Szakolcán sok szenesedéit deszka került elő, V. Budinsky—Kricka feltételezte, hogy már szenesedéit fák kerültek a sírba. A 2. halom 2. sírjánál a deszkázás felső része volt szenesedéit állapotban, ugyanígy a 12. halom alá temetett fiatal lovasnál csak a felső rész volt szenes, a többi korhadt. A 33. halomban felül szenesedéit keret és merevítő keresztgerendák kerültek elő, alattuk barna, meg nem égett famaradványok feküdtek: V. Budinsky—Kricka, i. m. Skalica, Arch. Slov. Fontes II. (1959.). Bóna István lektori véleményében hívta fel a figyelmemet arra a lehetőségre, hogy a talajviszonyok, illetve azok változása (újból felnyitott, levegőre került farészek) hozzájárulhatnak a szenesedéshez. 26 Ácsmesterség az egykorú vagy közel egykorú szlávságnál Б. А. Рыбаков, Ремесло древней Руси, M. 1948., W. Hensel, Die Slawen im frühen Mittelalter, Berlin 1965., 171—173. A keleti szláv halomsírok gerendavázas építményei alapján abban is biztosak lehetünk, hogy a szlávok sem csak földbe vájt kunyhókat készím
