Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)

> fogadható el, újat kell készíteni. A remeklő többszöri kérésére két céhkancsó borral megválthatta. (Jkv. 51.) A szoros felügyelet továbbra is gyakorlat maradt, a hibák megváltását azonban csaknem minden alkalommal elfogadták. 1829-ben változás történt a remek kijelölésénél, ami egyúttal a napi igényeket is tükrözte. A régi remekben megkövetelt zöld darab festését megszüntették, és helyébe a nyomottat vezették be. (Jkv. 81.) Általában a festésben találtak több hibát, míg a nyomást többnyire jónak minősítették. Előfordult, hogy átfestődött a nyomás, nyilván a mintázásnál használt pép túlságosan híg volt, és így nem fedett eléggé a festésben. 1832-ben megismételt remek esetében a mintázott darab előnyomása (Vordruck) és a második nyomás (Passen) több hibája miatt egy forint bírságot fizetett a remeklő, míg a fekete darabot jónak találták. Itt a sötét alapon kétszínű minta, két egymást kiegészítő formával való mintázás esetével van dolgunk, ami igen elterjedt az ország északi, szlovák lakta területein. (Jkv. 8.) Egy másik mesternél egy tucat mindkét oldalára mintázott zsebkendő elkészítését írták elő (jkv. 85.). 1836 februárjában, nyilván újévi ajándékként, hét darab mintázott kendőt küldtek a céhbiztosoknak (jkv. 94.). 1861-ben a mintázásban magasabb követelményt állítottak, ugyanis a 12 darab kendőt szembeillesztett (gegengepasste) mintázással kellett készíteni. A kék és a fekete darab festése továbbra is követelmény maradt. Tehát nem két különböző mintával nyomták a két oldalt, hanem teljesen azonos motívummal, amelyeknek mindkét oldalon azonos helyre kellett kerülnie, így a kendőn, világosság felé tartva, csak egy mintát lehet látni, ez valóban a legjobbaknak sikerült csak. Többnyire két forma szükséges hozzá, az egyik balos, a másik jobbos állású, de hajszálra megegyező motívummal, ami az egymást fedő szembemintázást lehetővé teszi. Ugyanekkor elhatározta a céhgyűlés, hogy megrendelik a festőkönyvet (Färberbuch), amit a festékárak magas volta miatt különösen fontosnak tartottak (jkv. 116—117.). A 19. század közepére a festők tevékenységében a kékfestés előtérbe került, az egyéb festés azért megmaradt, bár kisebb jelentőséggel. A festőcéhek privilégiumai szövegébe, a remeket előíró pontokba sohasem került bele az új technika, sem a hideg kipa-festés, sem a mintázással és indigófestéssel előállított kékfestés. Még a legkésőbb alakult soproni (1839) és szarvasi (1842) céh sem tudta ezt elérni. A soproniak több évi huzavona után alakították meg a céhet. A céhlevéltervezet 27. §-ában kizárólagos jogot kértek a festés és nyomás gyakorlására, mondván, hogy a pozsonyi és budai céhnek is van ilyen joga.

48 A tanács elvetette a kérést és a hivatalos, ekkor már nyomtatásban készült céhlevél előírásainak megtartására kötelezte a testületet. A pozsonyi céhhez tartozó pápai festők közül 1852-ben Kluge Ferenc remekelt. Az írásban közölt követelmény a következő volt: ,,1-tens fünf Elln weisses Tuch Fein Krapproth zu Färben. 2-tens muss eine Waidfarbe von einen font Indigo Ausgeschärft werden, dann werden 20 Elln Tuch in Vier Theile getheilt, davon werden 5 Elln in der Waidfarbe ... blau gefärbt, 5 Elln eingeblaut dan Feigelblau oder Braun Ausgefärbt, 5 Elln eingeblaut und Grün ausgefärbt, 5 Elln eingeblaut und echtschwarz ausgefärbt. 3-tens werden 40 Elln Weise Mitelfeine Leinwand in fünftheile gefärbt, nemlich 8 Elln Rosenroth, 8 Elln eingeblaut dan lichtgrün ausgefärbt, 8 Elln auf den kalten Kyp echt Kornblau 8 Elln eingefärbt dan echtschwarz ausgefärbt, 8 Elln eingefärbt dan Feigelblau oder Braun, danl tutzent Lein sant Tichln auf beiden seiden rein 48 Domonkos O., Eth. 1961. 218. 68