Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Tompos E.: Sopron címeres műemlékei
írja a nevet. 26 Kraßler már abban az alakban írja, ahogyan a soproni síremléken is láthatjuk. 27 (11. ábra.) A következő sírkövön nincs címer, a felirata pedig már a századunk elején is olvashatatlan volt. A legszebbek és heraldikailag is a legérdekesebbek egyike a Braun Kristóf családja által sok esztendővel ezelőtt kisajátított gróf Herberstein-íéle sírkő. Korinthoszi fejezettel ellátott barokk oszlopokon levélfüzér kúszik fel, ezeket pedig az akantuszlevél egy barokkosán mozgalmas változata kíséri. A síremléket az özv. öttingen birodalmi grófnő, szül. 1633. jún. 24-én, Leintzdorfban, mint Herberstein Oktávia Eszter, meghalt: Sopronban, 1702. ápr. 16-án; és nővére, özv. Kurland grófnő, szül. 1624. Leintzendorf, meghalt: 1697. máj. 29-én Sopronban, emlékére állították. Férjeik címerei a szakirodalomból ismertek. Itt most csak a magyar indigenátust szerzett Herbersteinek címerével foglalkozunk. 28 A címer hasított és kétszer vágott, szívpajzzsal, tehát a szívpajzson kívül 6 mezőből áll. (12. ábra.) Érdekessége, hogy ismerjük az egyes mezők és sisakdíszek jelentését. A szívpajzsban az ősi címer: pirosban ezüst szarufa. Az első és hatodik mező hasított, és Herberstein Zsigmond abból az alkalomból kapta, hogy I. Miksa császár halála után Stájerország rendjei őt küldték ki Spanyolországba a helyzet megtárgyalására. Ennek emlékére Kasztília (kékben arany bástyatorony, bár az ábra — helyesen — pirosban mutatja, nyilván azért változtatták meg kékre, hogy a melléje kerülő piros mezőtől elüssön) és Ausztria (pirosban ezüst pólya) egyesített címereivel bővítették a címerét. A második és harmadik arany szívekkel behintett fekete mezőben ezüst farkast látunk. Ez volt a kihalt Neiperg család címere, melyet annak birtokaival együtt, hűbérként kaptak meg. A negyedik és ötödik piros mezőben egy arany, behajlított ellipszis formát látunk. Kraßler kutatásai szerint itt tulajdonképpen egy kalap volt, melyből az idők során csak a karimája maradt meg, majd — mikor ennek az értelmét már nem tudták és nem is értették, idővel — egy kígyó lett belőle. 29 A soproni kőfaragó jó minták után dolgozhatott, mert itt a címerkép megtartotta eredeti jelentését, a kalapot. A címernek ezt a részét a Haag családtól örökölték, természetesen annak birtokaival együtt. 30 A pajzson öt — rostéllyal és leveles koronával ellátott — sisak van. A középsőn egy császár növekvő alakját láthatjuk, fején koronával, vállán bíborpalásttal, jobbjában jogar, baljában országalma, valószínű, hogy ez tartozott az ősi címerhez, annál is inkább, mert az összes többi sisakdísz magyarázatát ismerjük. Jobbról az első, a négy jogart tartó páncélos király alakja azt jelképezi, hogy a már említett Herberstein Zsigmond négy uralkodónál (többek között II. Lajosnál) járt követségben. Balról az elsőt, az íjat és 3 nyílvesszőt tartó kucsmás vitéz alakját moszkvai útja emlékére kapta, jobbról a második sisakdísz: kakastollakkal díszített, igen magas kalap a 4—5. mezőkhöz, a három arany szívecskével díszített, zárt fekete szárnyak előtti növekvő farkas pedig a 2—3. mezőhöz tartozik. (13. ábra.) A Sibmacher-féle címeres könyv 31 egész másképpen közli ugyanezt a címert. (12. ábra.) Itt a pajzs négyeit, 1. és 4. mező az ősi címert tartalmazza, de ívelt szarufával. A 2—3. mezők a spanyolországi küldetésre emlékeztető mezőket. 26 Sib., i. m. 37. t. Eybeswaldnak írja a nevüket. 27 Kraßler, i. m. 13., 23., 126., 182., 189., 194. és a 253. oldalakon hozza a címer részeit Eibiswald néven. 28 Nagy I., i. m. V. k. 95. old. 29 Kraßler, i. m. 56., 159., 160., 176. és 267. old. 30 Hoheneck, i. m. I. k. 340. old. 31 Sib., i. m. 23. t. 153
